Jób könyve 4

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:	1 ED Elifaz Temanita rispose, e disse:
2 »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?	2 Se noi imprendiamo a parlarti, ti sarà egli molesto? Ma pur chi potrebbe rattener le parole?
3 Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,	3 Ecco, tu correggevi molti, E rinforzavi le mani rimesse.
4 szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.	4 I tuoi ragionamenti ridirizzavano quelli che vacillavano, E tu raffermavi le ginocchia che piegavano.
5 Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!	5 Ma ora che il male ti è avvenuto, tu te ne affanni; Ora ch’è giunto fino a te, tu ne sei smarrito.
6 Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?	6 La tua pietà non è ella stata la tua speranza, E l’integrità delle tue vie la tua aspettazione?
7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?	7 Deh! rammemorati, quale innocente perì mai, Ed ove furono gli uomini diritti mai distrutti?
8 Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;	8 Siccome io ho veduto che quelli che arano l’iniquità, E seminano la perversità, la mietono.
9 tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.	9 Essi periscono per l’alito di Dio, E son consumati dal soffiar delle sue nari.
10 Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!	10 Il ruggito del leone, e il grido del fier leone son ribattuti; E i denti de’ leoncelli sono stritolati.
11 Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.	11 Il vecchio leone perisce per mancamento di preda, E i figli della leonessa son dissipati
12 Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;	12 Or mi è stata di nascosto significata una parola, E l’orecchio mio ne ha ritenuto un poco.
13 éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,	13 Fra le immaginazioni delle visioni notturne, Quando il più profondo sonno cade sopra gli uomini,
14 félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!	14 Mi è venuto uno spavento ed un tremito, Che ha spaventate tutte quante le mie ossa.
15 Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;	15 Ed uno spirito è passato davanti a me, Che mi ha fatto arricciare i peli della mia carne;
16 ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:	16 Egli si è fermato, ed io non ho riconosciuto il suo aspetto; Una sembianza è stata davanti agli occhi miei, Ed io ho udita una voce sommessa che diceva:
17 Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?	17 L’uomo sarebbe egli giustificato da Dio? L’uomo sarebbe egli giudicato puro dal suo fattore?
18 Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!	18 Ecco, egli non si fida ne’ suoi servitori, E scorge della temerità ne’ suoi Angeli.
19 Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;	19 Quanto più in coloro che abitano in case di fango, Il cui fondamento è nella polvere, E che son ridotti in polvere, esposti a’ vermi?
20 véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;	20 Dalla mattina alla sera sono stritolati, E periscono in perpetuo, senza che alcuno vi ponga mente.
21 utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.	21 L’eccellenza ch’era in loro non si diparte ella? Muoiono, ma non con sapienza