Jób könyve 4

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:	1 Elifaz de Temán tomó la palabra y dijo:
2 »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?	2 Si se intentara hablarte, ¿lo soportarías? Pero ¿quién puede contener sus palabras?
3 Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,	3 Mira, tú dabas lección a mucha gente, infundías vigor a las manos caídas;
4 szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.	4 tus razones sostenían al que vacilaba, robustecías las rodillas endebles.
5 Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!	5 Y ahora que otro tanto te toca, te deprimes, te alcanza el golpe a ti, y todo te turbas.
6 Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?	6 ¿No es tu confianza la piedad, y tu esperanza tu conducta intachable?
7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?	7 ¡Recuerda! ¿Qué inocente jamás ha perecido? ¿dónde han sido los justos extirpados?
8 Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;	8 Así lo he visto: los que labran maldad y siembran vejación, eso cosechan.
9 tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.	9 Bajo el aliento de Dios perecen éstos, desaparecen al soplo de su ira.
10 Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!	10 Ruge el león, brama la leona, mas los dientes de los leoncillos quedan rotos.
11 Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.	11 Perece el león falto de presa, y los cachorros de la leona se dispersan.
12 Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;	12 A mí se me ha dicho furtivamente una palabra, mi oído ha percibido su susurro.
13 éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,	13 En las pesadillas por las visiones de la noche, cuando a los hombres el letargo invade,
14 félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!	14 un temblor me entró, un escalofrío, que estremeció todos mis huesos...
15 Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;	15 Se escurre un soplo por mi rostro, eriza los pelos de mi carne.
16 ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:	16 Alguien surge... no puedo reconocer su cara; una imagen delante de mis ojos. Silencio..., después oigo una voz:
17 Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?	17 «¿Es justo ante Dios algún mortal? ¿ante su Hacedor es puro un hombre?
18 Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!	18 Si no se fía de sus mismos servidores, y aun a sus ángeles achaca desvarío,
19 Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;	19 ¡cuánto más a los que habitan estas casas de arcilla, ellas mismas hincadas en el polvo! Se les aplasta como a una polilla;
20 véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;	20 de la noche a la mañana quedan pulverizados. Para siempre perecen sin advertirlo nadie;
21 utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.	21 se les arranca la cuerda de su tienda, y mueren privados de sabiduría.»