Jób könyve 4

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 2008
1 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:	1 Elifaz di Teman prese a dire:
2 »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?	2 «Se uno tenta di parlare, ti sarà gravoso? Ma chi può trattenere le parole?
3 Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,	3 Ecco, sei stato maestro di molti e a mani stanche hai ridato vigore;
4 szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.	4 le tue parole hanno sorretto chi vacillava e le ginocchia che si piegavano hai rafforzato.
5 Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!	5 Ma ora che questo accade a te, ti è gravoso; capita a te e ne sei sconvolto.
6 Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?	6 La tua pietà non era forse la tua fiducia, e la tua condotta integra la tua speranza?
7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?	7 Ricordalo: quale innocente è mai perito e quando mai uomini retti furono distrutti?
8 Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;	8 Per quanto io ho visto, chi ara iniquità e semina affanni, li raccoglie.
9 tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.	9 A un soffio di Dio periscono e dallo sfogo della sua ira sono annientati.
10 Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!	10 Ruggisce il leone, urla la belva, e i denti dei leoncelli si frantumano;
11 Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.	11 il leone perisce per mancanza di preda, e i figli della leonessa si disperdono.
12 Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;	12 A me fu recata, furtiva, una parola e il mio orecchio ne percepì il lieve sussurro.
13 éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,	13 Negli incubi delle visioni notturne, quando il torpore grava sugli uomini,
14 félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!	14 terrore mi prese e spavento, che tutte le ossa mi fece tremare;
15 Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;	15 un vento mi passò sulla faccia, sulla pelle mi si drizzarono i peli.
16 ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:	16 Stava là uno, ma non ne riconobbi l'aspetto, una figura era davanti ai miei occhi. Poi udii una voce sommessa:
17 Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?	17 “Può l’uomo essere più retto di Dio, o il mortale più puro del suo creatore?
18 Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!	18 Ecco, dei suoi servi egli non si fida e nei suoi angeli trova difetti,
19 Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;	19 quanto più in coloro che abitano case di fango, che nella polvere hanno il loro fondamento! Come tarlo sono schiacciati,
20 véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;	20 sono annientati fra il mattino e la sera, senza che nessuno ci badi, periscono per sempre.
21 utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.	21 Non viene forse strappata la corda della loro tenda, sicché essi muoiono, ma senza sapienza?”.