Jób könyve 4

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:	1 Then Eliphaz the Themanite answered, and said:
2 »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?	2 If we begin to speak to thee, perhaps thou wilt take it ill, but who can withhold the words he hath conceived?
3 Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,	3 Behold thou hast taught many, and thou hast strengthened the weary hands:
4 szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.	4 Thy words have confirmed them that were staggering, and thou hast strengthened the trembling knees:
5 Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!	5 But now the scourge is come upon thee, and thou faintest: it hath touched thee, and thou art troubled.
6 Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?	6 Where is thy fear, thy fortitude, thy patience, and the perfection of thy ways?
7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?	7 Remember, I pray thee, who ever perished being innocent? or when were the just destroyed?
8 Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;	8 On the contrary I have seen those who work iniquity, and sow sorrows, and reap them,
9 tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.	9 Perishing by the blast of God, and consumed by the spirit of his wrath.
10 Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!	10 The roaring of the lion, and the voice of the lioness, and the teeth of the whelps of lions are broken:
11 Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.	11 The tiger hath perished for want of prey, and the young lions are scattered abroad.
12 Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;	12 Now there was a word spoken to me in private, and my ears by stealth as it were received the veins of its whisper.
13 éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,	13 In the horror of a vision by night, when deep sleep is wont to hold men,
14 félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!	14 Fear seized upon me, and trembling, and all my bones were affrighted:
15 Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;	15 And when a spirit passed before me, the hair of my flesh stood up.
16 ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:	16 There stood one whose countenance I knew not, an image before my eyes, and I heard the voice as it were of a gentle wind:
17 Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?	17 Shall man be justified in comparison of God, or shall a man be more pure than his maker?
18 Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!	18 Behold they that serve him are not steadfast, and in his angels he found wickedness:
19 Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;	19 How much more shall they that dwell in houses of clay, who have an earthly foundation, be consumed as with the moth?
20 véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;	20 From morning till evening they shall be cut down: and because no one understandeth, they shall perish for ever.
21 utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.	21 And they that shall be left, shall be taken away from them: they shall die, and not in wisdom.