Jób könyve 4

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:	1 Respondens autem Eliphaz Themanites dixit:
2 »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?	2 “ Si coeperimus loqui tibi, forsitan moleste accipies; sed conceptum sermonem tenere quis poterit?
3 Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,	3 Ecce, docuisti multos et manus lassas roborasti;
4 szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.	4 vacillantes confirmaverunt sermones tui, et genua trementia confortasti.
5 Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!	5 Nunc autem venit super te plaga, et defecisti; tetigit te, et conturbatus es.
6 Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?	6 Nonne timor tuus est fiducia tua, spes tua est perfectio viarum tuarum?
7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?	7 Recordare, obsecro te, quis umquam innocens periit, aut quando recti deleti sunt?
8 Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;	8 quin potius vidi eos, qui operantur iniquitatem et seminant dolores et metunt eos,
9 tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.	9 flante Deo perisse, et spiritu irae eius esse consumptos.
10 Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!	10 Rugitus leonis et vox leaenae et dentes catulorum leonum contriti sunt.
11 Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.	11 Leo periit, eo quod non haberet praedam, et catuli leonis dissipati sunt.
12 Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;	12 Porro ad me furtive verbum delatum est, et suscepit auris mea sussurrum eius.
13 éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,	13 In horrore visionis nocturnae, quando solet sopor occupare homines,
14 félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!	14 pavor tenuit me et tremor, et omnia ossa mea perterrita sunt.
15 Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;	15 Et cum spiritus, me praesente, transiret, inhorruerunt pili carnis meae.
16 ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:	16 Stetit quidam, cuius non agnoscebam vultum, imago coram oculis meis, et vocem quasi aurae lenis audivi:
17 Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?	17 “Numquid homo Dei comparatione iustificabitur, aut factore suo purior erit vir?”.
18 Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!	18 Ecce, in servis suis fiduciam non habet et in angelis suis reperit pravitatem.
19 Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;	19 Quanto magis hi, qui habitant domosluteas, quorum fundamentum est in pulvere. Consumentur velut tinea!
20 véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;	20 De mane usque ad vesperam succidentur et, quia nullus intellegit, in aeternum peribunt.
21 utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.	21 Nonne evulsum est reliquum eorum ab eis? Morientur, et non in sapientia.