Jób könyve 4

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW JERUSALEM
1 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:	1 Eliphaz of Teman spoke next. He said:
2 »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?	2 If we say something to you, wil you bear with us? Who in any case could refrain from speaking now?
3 Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,	3 You have schooled many others, giving strength to feeble hands;
4 szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.	4 your words supported any who wavered and strengthened every failing knee.
5 Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!	5 And now your turn has come, and you lose patience, at the first touch on yourself you are overwhelmed!
6 Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?	6 Does not your piety give you confidence, and your integrity of life give you hope?
7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?	7 Can you recal anyone guiltless that perished? Where then have the honest been wiped out?
8 Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;	8 I speak from experience: those who plough iniquity and sow disaster, reap just that.
9 tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.	9 Under the breath of God, they perish: a blast of his anger, and they are destroyed;
10 Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!	10 the lion's roars, his savage growls, like the fangs of a lion cub, are broken off.
11 Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.	11 The lion dies for lack of prey and the lioness's whelps are dispersed.
12 Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;	12 I have received a secret revelation, a whisper has come to my ears;
13 éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,	13 by night when dreams confuse the mind and slumber lies heavy on everyone,
14 félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!	14 a shiver of horror ran through me and fil ed al my bones with fright.
15 Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;	15 A breath slid over my face, the hairs of my body bristled.
16 ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:	16 Someone stood there -- I did not know his face, but the form stayed there before my eyes. Silence --then I heard a voice,
17 Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?	17 'Can a mortal seem upright to God, would anybody seem pure in the presence of his Maker?
18 Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!	18 God cannot rely even on his own servants, even with his angels he finds fault.
19 Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;	19 What then of those who live in houses of clay, who are founded on dust?
20 véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;	20 They are crushed as easily as a moth, between morning and evening they are ground to powder. Theyvanish for ever, with no one to bring them back.
21 utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.	21 Their tent-peg is snatched from them, and they die devoid of wisdom.'