Jób könyve 30

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!	1 Nunc autem derident me juniores tempore, quorum non dignabar patres ponere cum canibus gregis mei :
2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,	2 quorum virtus manuum mihi erat pro nihilo, et vita ipsa putabantur indigni :
3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,	3 egestate et fame steriles, qui rodebant in solitudine, squallentes calamitate et miseria.
4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,	4 Et mandebant herbas, et arborum cortices, et radix juniperorum erat cibus eorum :
5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.	5 qui de convallibus ista rapientes, cum singula reperissent, ad ea cum clamore currebant.
6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;	6 In desertis habitabant torrentium, et in cavernis terræ, vel super glaream :
7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;	7 qui inter hujuscemodi lætabantur, et esse sub sentibus delicias computabant :
8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.	8 filii stultorum et ignobilium, et in terra penitus non parentes.
9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.	9 Nunc in eorum canticum versus sum, et factus sum eis in proverbium.
10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,	10 Abominantur me, et longe fugiunt a me, et faciem meam conspuere non verentur.
11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.	11 Pharetram enim suam aperuit, et afflixit me, et frenum posuit in os meum.
12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,	12 Ad dexteram orientis calamitates meæ illico surrexerunt : pedes meos subverterunt, et oppresserunt quasi fluctibus semitis suis.
13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.	13 Dissipaverunt itinera mea ; insidiati sunt mihi, et prævaluerunt : et non fuit qui ferret auxilium.
14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.	14 Quasi rupto muro, et aperta janua, irruerunt super me, et ad meas miserias devoluti sunt.
15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.	15 Redactus sum in nihilum : abstulisti quasi ventus desiderium meum, et velut nubes pertransiit salus mea.
16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.	16 Nunc autem in memetipso marcescit anima mea, et possident me dies afflictionis.
17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.	17 Nocte os meum perforatur doloribus, et qui me comedunt, non dormiunt.
18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.	18 In multitudine eorum consumitur vestimentum meum, et quasi capitio tunicæ succinxerunt me.
19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.	19 Comparatus sum luto, et assimilatus sum favillæ et cineri.
20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.	20 Clamo ad te, et non exaudis me : sto, et non respicis me.
21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.	21 Mutatus es mihi in crudelem, et in duritia manus tuæ adversaris mihi.
22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.	22 Elevasti me, et quasi super ventum ponens ; elisisti me valide.
23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.	23 Scio quia morti trades me, ubi constituta est domus omni viventi.
24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!	24 Verumtamen non ad consumptionem eorum emittis manum tuam : et si corruerint, ipse salvabis.
25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.	25 Flebam quondam super eo qui afflictus erat, et compatiebatur anima mea pauperi.
26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.	26 Expectabam bona, et venerunt mihi mala : præstolabar lucem, et eruperunt tenebræ.
27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.	27 Interiora mea efferbuerunt absque ulla requie : prævenerunt me dies afflictionis.
28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.	28 Mœrens incedebam sine furore ; consurgens, in turba clamabam.
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.	29 Frater fui draconum, et socius struthionum.
30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.	30 Cutis mea denigrata est super me, et ossa mea aruerunt præ caumate.
31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!	31 Versa est in luctum cithara mea, et organum meum in vocem flentium.