Jób könyve 30

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!	1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!
2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,	2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,
3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,	3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,
4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,	4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,
5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.	5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.
6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;	6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;
7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;	7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;
8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.	8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.
9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.	9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.
10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,	10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,
11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.	11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.
12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,	12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,
13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.	13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.
14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.	14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.
15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.	15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.
16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.	16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.
17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.	17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.
18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.	18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.
19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.	19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.
20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.	20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.
21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.	21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.
22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.	22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.
23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.	23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.
24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!	24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!
25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.	25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.
26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.	26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.
27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.	27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.
28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.	28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.	29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.
30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.	30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.
31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!	31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!