Jób könyve 30

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW AMERICAN BIBLE
1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!	1 But now they hold me in derision who are younger in years than I; Whose fathers I should have disdained to rank with the dogs of my flock.
2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,	2 Such strength as they had, to me meant nought; they were utterly destitute.
3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,	3 In want and hunger was their lot, they who fled to the parched wastelands:
4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,	4 They plucked saltwort and shrubs; the roots of the broom plant were their food.
5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.	5 They were banished from among men, with an outcry like that against a thief--
6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;	6 To dwell on the slopes of the wadies, in caves of sand and stone;
7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;	7 Among the bushes they raised their raucous cry; under the nettles they huddled together.
8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.	8 Irresponsible, nameless men, they were driven out of the land.
9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.	9 Yet now they sing of me in mockery; I am become a byword among them.
10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,	10 They abhor me, they stand aloof from me, they do not hesitate to spit in my face!
11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.	11 Indeed, they have loosed their bonds; they lord it over me, and have thrown off restraint in my presence.
12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,	12 To subvert my paths they rise up; they build their approaches for my ruin.
13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.	13 To destroy me, they attack with none to stay them;
14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.	14 as through a wide breach they advance. Amid the uproar they come on in waves;
15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.	15 over me rolls the terror. My dignity is borne off on the wind, and my welfare vanishes like a cloud.
16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.	16 My soul ebbs away from me;
17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.	17 My frame takes no rest by night; my inward parts seethe and will not be stilled.
18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.	18 One with great power lays hold of my clothing; by the collar of my tunic he seizes me:
19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.	19 He has cast me into the mire; I am leveled with the dust and ashes.
20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.	20 I cry to you, but you do not answer me; you stand off and look at me,
21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.	21 Then you turn upon me without mercy and with your strong hand you buffet me.
22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.	22 You raise me up and drive me before the wind; I am tossed about by the tempest.
23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.	23 Indeed I know you will turn me back in death to the destined place of everyone alive.
24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!	24 Yet should not a hand be held out to help a wretched man in his calamity?
25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.	25 Or have I not wept for the hardships of others; was not my soul grieved for the destitute?
26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.	26 Yet when I looked for good, then evil came; when I expected light, then came darkness.
27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.	27 days of affliction have overtaken me.
28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.	28 I go about in gloom, without the sun; I rise up in public to voice my grief.
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.	29 I have become the brother of jackals, companion to the ostrich.
30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.	30 My blackened skin falls away from me; the heat scorches my very frame.
31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!	31 My harp is turned to mourning, and my reed pipe to sounds of weeping.