Jób könyve 30

KÁLDI-NEOVULGÁTA	CATHOLIC PUBLIC DOMAIN
1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!	1 But now, those younger in years scorn me, whose fathers I would not have seen fit to place with the dogs of my flock,
2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,	2 the strength of whose hands was nothing to me, and they were considered unworthy of life itself.
3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,	3 They were barren from poverty and hunger; they gnawed in solitude, layered with misfortune and misery.
4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,	4 And they chewed grass and the bark from trees, and the root of junipers was their food.
5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.	5 They took these things from the steep valleys, and when they discovered one of these things, they rushed to the others with a cry.
6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;	6 They lived in the parched desert and in caves underground or above the rocks.
7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;	7 They rejoiced among these kinds of things, and they considered it delightful to be under thorns.
8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.	8 These are the sons of foolish and base men, not even paying any attention to the land.
9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.	9 Now I become their song, and I have been made into their proverb.
10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,	10 They loathe me, and so they flee far from me, and they are not reluctant to spit in my face.
11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.	11 For he has opened his quiver and has afflicted me, and he has placed a bridle in my mouth.
12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,	12 Immediately, upon rising, my calamities rise up to the right. They have overturned my feet and have pressed me down along their way like waves.
13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.	13 They have diverted my journeys; they have waited to ambush me, and they have prevailed, and there was no one who might bring help.
14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.	14 They have rushed upon me, as when a wall is broken or a gate opened, and they have been pulled down into my miseries.
15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.	15 I have been reduced to nothing. You have taken away my desire like a wind, and my health has passed by like a cloud.
16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.	16 But now my soul withers within myself, and the days of affliction take hold of me.
17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.	17 At night, my bone is pierced with sorrows, and those who feed on me, do not sleep.
18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.	18 By the sheer number of them my clothing is worn away, and they have closed in on me like the collar of my coat.
19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.	19 I have been treated like dirt, and I have been turned into embers and ashes.
20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.	20 I cry to you, and you do not heed me. I stand up, and you do not look back at me.
21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.	21 You have changed me into hardness, and, with the hardness of your hand, you oppose me.
22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.	22 You have lifted me up, and, placing me as if on the wind, you have thrown me down powerfully.
23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.	23 I know that you will hand me over to death, where a home has been established for all the living.
24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!	24 Truly, then, you do not extend your hand in order to consume them, and if they fall down, you will save them.
25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.	25 Once, I wept over him who was afflicted, and my soul had compassion on the poor.
26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.	26 I expected good things, but evil things have come to me. I stood ready for light, yet darkness burst forth.
27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.	27 My insides have seethed, without any rest, for the days of affliction have prevented it.
28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.	28 I went forth mourning, without anger, and rising up, I cried out in confusion.
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.	29 I was the brother of snakes, and the companion of ostriches.
30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.	30 My skin has become blackened over me, and my bones have dried up because of the heat.
31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!	31 My harp has been turned into mourning, and my pipes have been turned into a voice of weeping.