Jób könyve 30

KÁLDI-NEOVULGÁTA	SAGRADA BIBLIA
1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!	1 Agora zombam de mim os mais jovens do que eu, aqueles cujos pais eu desdenharia de colocar com os cães de meu rebanho.
2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,	2 Que faria eu com o vigor de seus braços? Não atingirão a idade madura.
3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,	3 Reduzidos a nada pela miséria e a fome, roem um solo árido e desolado.
4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,	4 Colhem ervas e cascas dos arbustos, por pão têm somente a raiz das giestas.
5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.	5 São postos para fora do povo, gritam com eles como se fossem ladrões,
6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;	6 moram em barrancos medonhos, em buracos de terra e de rochedos.
7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;	7 Ouvem-se seus gritos entre os arbustos, amontoam-se debaixo das urtigas,
8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.	8 filhos de infames e de gente sem nome que são expulsos da terra!
9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.	9 Agora sou o assunto de suas canções, o tema de seus escárnios;
10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,	10 afastam-se de mim com horror, não receiam cuspir-me no rosto.
11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.	11 Desamarraram a corda para humilhar-me, sacudiram de si todo o freio diante de mim.
12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,	12 À minha direita levanta-se a raça deles, tentam atrapalhar meus pés, abrem diante de mim o caminho da sua desgraça.
13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.	13 Cortam minha vereda para me perder, trabalham para minha ruína.
14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.	14 Penetram como por uma grande brecha, irrompem entre escombros.
15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.	15 O pavor me invade. Minha esperança é varrida como se fosse pelo vento, minha felicidade passa como uma nuvem.
16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.	16 Agora minha alma se dissolve, os dias de aflição me dominaram.
17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.	17 A noite traspassa meus ossos, consome-os; os males que me roem não dormem.
18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.	18 Com violência segura a minha veste, aperta-me como o colarinho de minha túnica.
19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.	19 Deus jogou-me no lodo, tenho o aspecto da poeira e da cinza.
20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.	20 Clamo a ti, e não me respondes; ponho-me diante de ti, e não olhas para mim.
21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.	21 Tornaste-te cruel para comigo, atacas-me com toda a força de tua mão.
22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.	22 Arrebatas-me, fazes-me cavalgar o tufão, aniquilas-me na tempestade.
23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.	23 Eu bem sei, levas-me à morte, ao lugar onde se encontram todos os viventes.
24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!	24 Mas poderá aquele que cai não estender a mão, poderá não pedir socorro aquele que perece?
25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.	25 Não chorei com os oprimidos? Não teve minha alma piedade dos pobres?
26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.	26 Esperava a felicidade e veio a desgraça, esperava a luz e vieram as trevas.
27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.	27 Minhas entranhas abrasam-se sem nenhum descanso, assaltaram-me os dias de aflição.
28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.	28 Caminho no luto, sem sol; levanto-me numa multidão de gritos,
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.	29 tornei-me irmão dos chacais e companheiro dos avestruzes.
30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.	30 Minha pele enegrece-se e cai, e meus ossos são consumidos pela febre.
31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!	31 Minha cítara só dá acordes lúgubres, e minha flauta sons queixosos.