Jób könyve 30

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA MARTINI
1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!	1 Ma adesso mi scherniscono i più giovani di me, ai padri de' quali non mi sarei degnato di dar la cura de' cani della mia greggia:
2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,	2 De' quali io nulla stimava la forza delle braccia, ed egli eran creduti indegni anche di vivere.
3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,	3 Secchi per la povertà, e per la fame, che cercavan da rodere pel deserto, squalidi nella calamità, e miseria.
4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,	4 E l'erba mangiavano, e la corteccia degli alberi, e loro cibo era la radice del ginepro.
5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.	5 E di simili cose andavano in cerca per le valli, e trovate che ne avessero correvano a prenderle con grande schiamazzo.
6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;	6 Abitavano nelle buche dei torrenti, e nelle caverne della terra, o sopra de' massi.
7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;	7 E in tale stato erano allegri, e per delizia contavano lo star sotto i pruni.
8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.	8 Figliuoli di gente stolta, e ignobile, i quali nemmen compariscono sopra la terra.
9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.	9 Or io sua divenuto argomento delle loro canzoni, e oggetto de' loro schemi.
10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,	10 Mi hanno in abominazione, e fnggon lungi da me, e non han ribrezzo di sputarmi in faccia.
11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.	11 Perocché egli apri il suo turcasso, e mi trafisse, e il morso pose alla mia bocea.
12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,	12 Nel mio fiorire spuntarono subitamente accanto a me le mie sciagure, mi hanno roversciato per terra, e venendomi sopra come una piena mi hanno oppresso.
13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.	13 Mi hanno rotte le strade; coloro mi teser de' lacci, e la vinsero, perché non v'ebbe chi m'aiutasse.
14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.	14 Quasi rotto il muro, e sforzata la porta si scagliaron sopra di me, e incrudelirono sopra la mia miseria.
15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.	15 Fui ridotto nel nulla; tu mi rapisti qual vento, i miei desiderj, ed ogni mio bene se n'andò come nebbia.
16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.	16 Ed ora dentro di me si strugge l'anima mia, e i giorni di afflizione si sono impossessati di me.
17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.	17 La notte i dolori fiedono le mie ossa, e non assomma quelli che mi divorano.
18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.	18 Il grande lor numero consuma il mio vestimento, ed ei mi cingono come tonaca, che serra il collo.
19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.	19 Sono considerato come fango, e son fatto simile alla polvere, ed alla cenere.
20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.	20 Alzo a te le mie grida, e tu non mi ascolti, e non volgi a me uno sguardo.
21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.	21 Ti se' cambiato in crudele per me, e colla dura tua mano mi tratti come nemico.
22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.	22 Mi innalzasti, e quasi ponendo mi sopra del vento mi desti orribil tracollo.
23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.	23 Io so, che in balìa di morte tu mi darai là dove è assegnata abitazione ad ogni vivente.
24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!	24 Tu però la tua man non adopri a consumarli del tutto, e quando saranno abbattuti, tu li salverai.
25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.	25 Io piangeva una volta le altrui afflizioni, ed era pietosa col povero l'anima mia.
26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.	26 Mi aspettai felicità, e mi venner sciagure, sperai luce, e sopraggiunser le tenebre:
27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.	27 Sono infuocate le mie viscere, e non mi dan posa: mi han sorpreso i giorni di afflizione.
28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.	28 Io me ne vo malinconico, ma senza trasporti d'ira; mi alzo, e grido in mezzo alla gente.
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.	29 Divenni fratello dei dragoni, e compagno degli struzzoli.
30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.	30 Mi si è annerita addosso la pelle, le mie ossa sono inaridite pel grande ardore.
31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!	31 Rivolta in pianto è la mia cetra, e in voce di dolor la mia lira.