Jób könyve 30

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!	1 Nunc autem derident me iuniores tempore, quorum non dignabar patres ponere cum canibus gregis mei;
2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,	2 quorum virtus manuum mihi erat pro nihilo, et robur iuvenile perierat totum.
3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,	3 Egestate et fame steriles, qui rodebant in solitudine, serotino tempore fiebant turbo et vastatio;
4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,	4 et mandebant herbas et arborum frutices, et radix iuniperorum erat cibus eorum.
5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.	5 De medio eiciebantur, clamabant contra eos tamquam fures;
6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;	6 ad ripas habitabant torrentium et in cavernis terrae et petrarum;
7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;	7 inter frutices rudebant, sub sentibus se congerebant;
8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.	8 filii stultorum et ignobilium et de terra penitus exturbati.
9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.	9 Nunc in eorum canticum versus sum et factus sum eis in proverbium.
10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,	10 Abominantur me et longe fugiunt a me et faciem meam conspuere non verentur.
11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.	11 Pharetram enim suam aperuit et afflixit me et frenum in os meum immisit.
12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,	12 Ad dexteram progenies surrexerunt; pedes meos subverterunt et complanaverunt contra me semitas ruinae.
13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.	13 Dissipaverunt itinera mea, insidiati sunt mihi et praevaluerunt, et non fuit qui ferret auxilium.
14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.	14 Quasi rupto muro et aperto irruerunt super me et sub ruinis devoluti sunt.
15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.	15 Versi sunt contra me in terrores, persequitur quasi ventus principatum meum, et velut nubes pertransiit salus mea.
16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.	16 Nunc autem in memetipso effunditur anima mea; et possident me dies afflictionis.
17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.	17 Nocte os meum perforatur doloribus; et, qui me comedunt, non dormiunt.
18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.	18 In multitudine roboris tenent vestimentum meum et quasi capitio tunicae succinxerunt me.
19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.	19 Proiecit me in lutum, et assimilatus sum favillae et cineri.
20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.	20 Clamo ad te, et non exaudis me; sto, et non respicis me.
21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.	21 Mutatus es mihi in crudelem et in duritia manus tuae adversaris mihi.
22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.	22 Elevasti me et quasi super ventum ponens dissolvisti me.
23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.	23 Scio quia morti trades me, ubi constituta est domus omni viventi.
24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!	24 Verumtamen non ad ruinam mittit manum; et in exitio eius erit salvatio.
25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.	25 An non flebam quondam super eo, qui afflictus erat, et compatiebatur anima mea pauperi?
26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.	26 Exspectabam bona, et venerunt mihi mala; praestolabar lucem, et eruperunt tenebrae.
27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.	27 Interiora mea efferbuerunt absque ulla requie; praevenerunt me dies afflictionis.
28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.	28 Taetro vultu incedebam sine consolatione, consurgens in turba clamabam.
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.	29 Frater fui draconum et socius struthionum.
30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.	30 Cutis mea denigrata est super me, et ossa mea aruerunt prae caumate.
31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!	31 Versa est in luctum cithara mea, et organum meum in vocem flentium.