Jób könyve 30

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!	1 Et maintenant ils se moquent de moi, des jeunes dont je méprisais les pères: ils étaient moins pour moi que les chiens de mon troupeau!
2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,	2 Qu’aurais-je fait de leurs mains: ils n’avaient plus la moindre force,
3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,	3 épuisés par la faim et le manque de tout. Ils rongeaient les racines de la steppe, des terres lugubres et désolées.
4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,	4 Ils cueillaient les herbes des broussailles, n’ayant de pain que les racines de genêt.
5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.	5 La société les repoussait, on criait sur eux comme sur un voleur.
6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;	6 Ils demeuraient au flanc des ravins, dans les trous du sol et les rochers.
7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;	7 Ils glapissaient entre les buissons, ils s’entassaient sous les épineux,
8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.	8 C’étaient des gens de rien, qui n’avaient pas un nom, ils étaient rejetés du pays.
9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.	9 Mais maintenant ils me chansonnent, c’est de moi qu’ils se moquent.
10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,	10 Dégoûtés, ils se tiennent à distance, et sans se gêner ils crachent à mon passage.
11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.	11 Du jour qu’il a brisé ma force et m’a humilié, ils ont perdu toute retenue en ma présence.
12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,	12 À ma droite se lèvent des accusateurs, mes pieds sont pris au filet, voici qu’on se fraye un chemin jusqu’à moi.
13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.	13 Ils m’ont coupé la retraite, ils montent à l’assaut, et personne ne les arrête!
14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.	14 Ils ont forcé le passage: les voilà! ils se glissent sous les décombres.
15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.	15 Les terreurs fondent sur moi; comme un vent elles emportent ma dignité, mon bien-être est passé comme un nuage!
16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.	16 Et maintenant, mon âme en moi se défait, les jours de peine se sont abattus sur moi.
17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.	17 La nuit le mal ronge mes os, mes nerfs n’ont pas de repos.
18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.	18 De toute sa poigne il a saisi mon vêtement, il m’a pris par le col de ma tunique
19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.	19 et il m’a jeté dans la boue: je ne suis plus que poussière et cendre!
20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.	20 Tu ne me réponds pas, ô Dieu, quand je t’appelle, je me tiens là et tu ne me regardes pas!
21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.	21 Tu es devenu cruel avec moi, tu me frappes de toute ta vigueur!
22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.	22 Tu m’as fait monter le vent, il m’emporte au galop, puis un orage me défait.
23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.	23 Oui, je sais, tu me ramènes à la mort, au lieu de rendez-vous de tout être vivant.
24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!	24 Mais je ne portais pas la main sur le pauvre, lorsque dans sa détresse il criait vers moi.
25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.	25 J’ai pleuré avec ceux qui voient de durs moments, Mon cœur ne s’est-il pas ému pour l’indigent?
26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.	26 J’attendais le bonheur, et le mal est venu; j’espérais la lumière, et tout devient obscur.
27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.	27 Mon intérieur bouillonne et ne peut se calmer, les jours de détresse sont venus à ma rencontre.
28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.	28 Je vais la peau brûlée, mais non par le soleil; dans l’assemblée j’ai voulu parler: c’était un cri!
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.	29 Me voici devenu le frère des chacals, le familier des autruches.
30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.	30 Ma peau a noirci et pèle, mes os sont brûlants de fièvre.
31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!	31 Ma guitare a pris le deuil, ma flûte s’est mise au diapason des pleureurs.