| 1 ܘܐܘܣܦ ܐܝܘܒ ܠܡܡܬܠ ܡܬܠܗ ܘܐܡܪ | 1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt: |
| 2 ܡ̇ܢ ܕܝܢ ܥܒܕܢܝ ܐܝܟ ܝܪ̈ܚܐ ܩܕܡ̈ܝܐ ܘܐܝܟ ܝܘܡ̈ܬܗ ܕܐܠܗܐ ܢܛܪܢܝ | 2 »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem, |
| 3 ܕܚܠܬܗ ܥܒܕ ܠܥܠ ܡܢ ܪܝܫܝ ܒܡܦܪܣ ܫܪܓܗ ܥܠܘܝ ܘܒܢܘܗܪܗ ܗܠܟܬ ܒܚܫܘܟܐ | 3 amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam; |
| 4 ܐܝܟ ܕܗܘܝܬ ܒܝ̈ܘܡܝ ܚܣܕܝ ܟܕ ܡ̇ܓܢ ܗܘܐ ܐܠܗܐ ܥܠܘܝ ܡܫܟܢܝ | 4 úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott, |
| 5 ܘܟܕ ܚܣܝܢܐ ܚܕܝܪ ܗܘܐ ܠܥܠܝܡܘܬܝ | 5 amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak; |
| 6 amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott. |
| 7 ܟܕ ܢܦܩܬ ܠܬܪܥܐ ܘܩܪܝܬ ܘܒܫܘܩܐ ܐܝܟ ܒܝܫܐ ܝܬܒܬ | 7 Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek, |
| 8 ܚܙܐܘܢܝ ܥܠܝܡ̈ܐ ܘܐܬܛܫܝܘ ܘܩܡܘ ܣܒ̈ܐ ܘܐܬܕܡܪܘ ܒܝ | 8 az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak, |
| 9 ܘܪ̈ܘܪܒܢܐ ܐܬܟܠܝܘ ܒܡ̈ܠܐ ܘܐ̈ܝܕܝܗܘܢ ܣܡܘ ܥܠ ܦܘܡܗܘܢ | 9 az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették, |
| 10 ܩܠܐ ܕܫ̈ܠܝܛܢܐ ܕܡܬܛܫܝܢ ܘܠܫܢܗܘܢ ܕܒܩ ܠܫܡ̈ܝ ܚܟܗܘܢ | 10 a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt. |
| 11 ܡܛܠ ܕܐܕܢܐ ܕܫܡܥܬ ܫܒܚܬܢܝ ܘܥܝܢܐ ܕܚܙܬ ܣܗܕܬܢܝ | 11 A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem, |
| 12 ܡܛܠ ܕܦܠܛܬ ܠܡܣܟܢܐ ܡܢ ܐܘܠܨܢܐ ܘܠܝܬܡܐ ܕܠܝܬ ܠܗ ܡܥܕܪܢܐ | 12 azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola, |
| 13 ܒܘܪܟܬܗ ܕܐܒܝܕܐ ܥܠܝ ܬܥܘܠ ܘܠܒܐ ܕܐܪܡܠܬܐ ܚܕܝܬ | 13 a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam, |
| 14 ܩܘܫܬܐ ܠܒܫܬ ܘܠܒܫܢܝ ܐܝܟ ܦܪܝܣܐ ܘܟܠܝܠܐ ܕܕܝܢܐ | 14 az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem. |
| 15 ܥܝ̈ܢܐ ܗܘܝܬ ܠܥܘܝܪ̈ܐ ܘܪ̈ܓܠܐ ܠܡܚܓܪ̈ܐ | 15 Szeme voltam a vaknak, lába a sántának. |
| 16 ܐܒܐ ܗܘܝܬ ܠܒ̈ܝܫܐ ܘܕܝܢܐ ܕܠܐ ܝ̇ܕܥ ܗܘܝܬ ܒܕܩܬ | 16 Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam. |
| 17 ܬܒܪܬ ܢܝ̈ܒܘܗܝ ܕܥ̇ܘܠܐ ܘܚܛܘܦܝܐ ܐܦܩܬ ܡܢ ܒܝܬ ܫ̈ܢܘܗܝ | 17 Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát. |
| 18 ܘܐܡܪܬ ܠܥܡܐ ܡܣܟܢܐ ܐܦܪܘܩ ܘܐܝܟ ܩܢܝܐ ܐܫܠܡ ܘܐܝܟ ܚܠܐ ܕܝܡ̈ܡܐ ܐܣܓܐ ܝܘܡ̈ܝ | 18 Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma; |
| 19 ܫܪ̈ܫܝ ܢܨܝܒܝܢ ܥܠ ܡ̈ܝܐ ܘܛܠܠܐ ܢܒܘܬ ܘܒܚܨܕܐ ܐܬܩܪܐ | 19 gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra, |
| 20 ܐܬܬܚܕ ܥܡܝ ܘܩܫܬܝ ܒܐܝܕܝ ܐܬܚܠܦܬ | 20 hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben. |
| 21 ܘܐܠܘ ܫܡܥܘܢܝ ܘܣܒܪܘ ܘܫܡܥܘ ܠܡܘܠܟܢܝ | 21 Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra; |
| 22 ܘܡܢ ܦܬ̈ܓܡܝ ܠܐ ܛܥܘ ܘܠܗܘܢ ܒܣܡܬ ܡܠܬܝ | 22 szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei, |
| 23 ܣ̇ܟܝܘ ܠܝ ܐܝܟ ܕܠܡܛܪܐ ܘܦܘܡܗܘܢ ܦܥܪܘ ܐܝܟ ܕܠܪܒܝܥܐ | 23 áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra. |
| 24 ܐܓܚܟ ܥܠܝܗܘܢ ܘܠܐ ܢܗܝܡܢܘܢ ܘܒܢܘܗܪܐ ܕܐ̈ܦܝ ܠܐ ܢܗܠܟܘܢ | 24 Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül. |
| 25 ܐܒܨܐ ܐܘܪ̈ܚܬܗܘܢ ܘܐܗܦܘܟ ܘܐܫܪܐ ܐܝܟ ܡܠܟܐ ܒܚܝܠܗ ܘܐܝܟ ܓܒܪܐ ܕܠܐ̈ܒܝܠܐ ܡܒܝܐ | 25 Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam. |
