1 Oh! quanto melhor é admoestar que irritar-se, e não impedir de falar aquele que quer confessar a sua falta! | 1 A neheztelésnél mennyivel jobb kérdőre vonni, akkor a beismerőt megkímélik a károsodástól. |
2 Como o eunuco que anseia por violentar uma donzela, | 2 Szeretné az eunuch is megfosztani a leányzót szüzességétől, |
3 assim é o que, por violência, faz um julgamento iníquo. | 3 így tesz, aki erőszakkal akarja érvényesíteni igazát. |
4 Como é bom que o corrigido manifeste o seu arrependimento! Pois assim se evita um pecado voluntário. | 4 Milyen jó, ha a megfeddett megbánást mutat! Így elkerülöd a szándékos bűnt. |
5 Há quem se cale e é considerado sábio, e quem se torne odioso pela intemperança no falar. | 5 Van olyan, aki hallgat, és mégis bölcsnek tartják, és van, akit megutálnak, mert folyton beszélni akar. |
6 Há quem se cale por não saber falar, e há quem se cale porque reconhece quando é tempo (de falar). | 6 Van olyan, aki hallgat, mert nincs okos mondanivalója, és van, aki hallgat, mert tudja az alkalmas időt. |
7 O sábio permanece calado até o momento (oportuno), mas o leviano e imprudente não espera a ocasião. | 7 A bölcs ember hallgat, amíg el nem jön ideje, a nagyzoló és balga pedig nem tartja magát időhöz. |
8 Aquele que se expande em palavras, prejudica-se a si mesmo; quem se permite todo o desregramento torna-se odioso. | 8 Önmaga ellen vét a sokbeszédű, s a jogtalanul követelődzőt meggyűlölik. |
9 Para o homem desprovido de instrução há proveito na infelicidade, mas há certas descobertas que lhe acarretam a ruína. | 9 Van siker, amely káros a fegyelmezetlen emberre, és van találás, amely veszteség! |
10 Há dom que não é útil. e há dom que é duplamente recompensado. | 10 Van adomány, amely nem jár haszonnal, és van ajándék, amelyet duplán kell megfizetni! |
11 Há quem ache a sua perda na própria glória, e há quem levantará a cabeça após uma humilhação. | 11 Van megalázás, amely dicsőségre vezet, és van olyan, aki alázkodás után felemeli fejét. |
12 Há quem compre muito por um preço módico, mas que (de fato) o paga pelo sétuplo do seu valor. | 12 Van olyan, aki csekély áron sokat vásárol, de megfizet érte hétszeresen! |
13 O sábio torna-se amável por suas palavras, enquanto que os encantos do insensato desaparecem. | 13 A bölcs ember kevés szóval is kedveltté teszi magát, az ostobák kedveskedése ellenben kárba vész. |
14 O donativo do insensato não te trará proveito, pois ele te fixa com sete olhos. | 14 Nincsen hasznod az ostoba ajándékából, mert szeme elvár hétannyit. |
15 Ele dá pouco e censura muitas vezes; quando abre a sua boca é como uma fogueira. | 15 Keveset ad és sokat kifogásol, tűz tör elő, ha kinyitja száját. |
16 Há quem empresta hoje e amanhã o reclama. Tal homem é odioso. | 16 Van olyan, aki ma ad kölcsönt, és holnap már visszakéri; de undok az ilyen ember! |
17 O insensato não tem amigos, e pelo bem que faz não será bem acatado, | 17 »Az ostobának nincsen barátja, és nincs köszönet ajándékaiért.« |
18 porque os que comem o seu pão têm línguas falsas; quantas e quantas vezes não zombarão dele? | 18 Akik kenyerét eszik, hamis nyelvűek, kinevetik hányszor, és milyen sokan! |
19 Pois não agiu com bom senso, distribuindo o que devia guardar e o que não devia guardar. | 19 Mert nem azt osztogatja helyes érzékkel, amire szükség van, hanem olyasmit, aminek nem veszik hasznát. |
20 A queda de uma língua mentirosa é como uma queda na laje; assim a ruína dos maus virá de repente. | 20 A hamis nyelv botlása olyan, mint amikor valaki elesik a padlón, így jön el hirtelen a gonoszok bukása. |
21 Um homem desagradável é como uma história ruim, que se acha continuamente na boca das pessoas mal-educadas. | 21 A kelletlen ember csupa üres locsogás, amely ki sem fogy a bárdolatlanok szájából. |
22 Será mal recebida a máxima que sair da boca do insensato, pois que ele a diz fora de tempo. | 22 Megvetik a bölcs mondást az ostoba szájában, mert nem mondja kellő időben. |
23 Há quem se abstenha de pecar por falta de meios, mas ressente o aguilhão do pecado até em seu repouso. | 23 Van, akit szegénysége visszatart a bűntől, de nyugalmában ösztönzést kap arra. |
24 Há quem perca a sua alma por causa do respeito humano; perde-a, cedendo a uma pessoa imprudente; perde-se por atender demasiadamente a uma pessoa. | 24 Van olyan, aki tönkremegy restelkedésből, és oktalan ember kedvéért feláldozza magát, tönkreteszi magát, mert mások személyét tekinti. |
25 Há quem, por falsa vergonha, faça uma promessa a um amigo, e dele se faça gratuitamente um inimigo. | 25 Van, aki ígéretet tesz barátjának szégyenből, és szükségtelenül ellenségévé teszi. |
26 A mentira é no homem uma vergonhosa mancha: não deixa os lábios das pessoas mal-educadas. | 26 Csúnya szégyenfolt az emberen a hazugság, mégis folyton kísért a neveletlenek szájában! |
27 Mais vale um ladrão do que um mentiroso contumaz, mas ambos terão a ruína como partilha. | 27 A tolvaj is különb annál, aki folyton hazudik, de mindkettőnek romlás az örökrésze. |
28 O comportamento dos mentirosos é aviltante, sua vergonha jamais os abandonará. | 28 A hazug embereknek becstelen az erkölcsük, és szégyenüket állandóan magukkal hordozzák. |
29 O sábio atrai a si a estima por suas palavras; o homem prudente agradará aos poderosos. | 29 Aki beszédében bölcs, sokra viszi, s az okos ember kedves a nagyok előtt. |
30 Quem cultiva sua terra colherá montes de frutos; quem cultiva a justiça será ele próprio elevado; quem agrada aos poderosos fugirá da iniqüidade. | 30 Aki megműveli földjét, magas asztagot rak terméséből, és aki igazságot tesz, felmagasztalják, aki pedig kedves a nagyok előtt, megmenekül az igaztalanságtól. |
31 Os presentes e as dádivas cegam os olhos dos juízes. São em sua boca como um freio que os torna mudos e os impede de castigar. | 31 Ajándék és adomány vakká teszi a bírák szemét, és mint zabla a szájban, elhárítja feddésüket. |
32 Sabedoria escondida é tesouro invisível. Para que serve uma e outro? | 32 Eldugott bölcsesség és elrejtett kincs, mi haszna mindkettőnek? Többet ér, aki palástolja ostobaságát, mint az az ember, aki elrejti bölcsességét. |
33 Mais vale aquele que dissimula sua insipiência, do que aquele que esconde sua sabedoria. | |