Livro de Jó 29

SAGRADA BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Jó continuou seu discurso nestes termos:	1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt:
2 Quem me tornará tal como antes, nos dias em que Deus me protegia,	2 »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,
3 quando a sua lâmpada luzia sobre a minha cabeça, e a sua luz me guiava nas trevas?	3 amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam;
4 Tal como eu era nos dias de meu outono, quando Deus velava como um amigo sobre minha tenda,	4 úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott,
5 quando o Todo-poderoso estava ainda comigo, e meus filhos em volta de mim;	5 amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak;
6 quando os meus pés se banhavam no creme, e o rochedo em mim derramava ondas de óleo;	6 amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott.
7 quando eu saía para ir à porta da cidade, e me assentava na praça pública?	7 Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek,
8 Viam-me os jovens e se escondiam, os velhos levantavam-se e ficavam de pé;	8 az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,
9 os chefes interrompiam suas conversas, e punham a mão sobre a boca;	9 az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették,
10 calava-se a voz dos príncipes, a língua colava-se-lhes no céu da boca.	10 a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt.
11 Quem me ouvia felicitava-me, quem me via dava testemunho de mim.	11 A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,
12 Livrava o pobre que pedia socorro, e o órfão que não tinha apoio.	12 azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola,
13 A bênção do que estava a perecer vinha sobre mim, e eu dava alegria ao coração da viúva.	13 a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam,
14 Revestia-me de justiça, e a eqüidade era para mim como uma roupa e um turbante.	14 az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.
15 Era os olhos do cego e os pés daquele que manca;	15 Szeme voltam a vaknak, lába a sántának.
16 era um pai para os pobres, examinava a fundo a causa dos desconhecidos.	16 Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.
17 Quebrava o queixo do perverso, e arrancava-lhe a presa de entre os dentes.	17 Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát.
18 Eu dizia: Morrerei em meu ninho, meus dias serão tão numerosos quanto os da fênix.	18 Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;
19 Minha raiz atinge as águas, o orvalho ficará durante a noite sobre meus ramos.	19 gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra,
20 Minha glória será sempre jovem, e meu arco sempre forte em minha mão.	20 hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben.
21 Escutavam-me, esperavam, recolhiam em silêncio meu conselho;	21 Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra;
22 quando acabava de falar, não acrescentavam nada, minhas palavras eram recebidas como orvalho.	22 szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei,
23 Esperavam-me como a chuva e abriam a boca como se fosse para as águas da primavera.	23 áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.
24 Sorria para aqueles que perdiam coragem; ante o meu ar benevolente, deixavam de estar abatidos.	24 Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.
25 Quando eu ia ter com eles, tinha o primeiro lugar, era importante como um rei no meio de suas tropas, como o consolador dos aflitos.	25 Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam.