Giobbe 30

BIBBIA MARTINI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ma adesso mi scherniscono i più giovani di me, ai padri de' quali non mi sarei degnato di dar la cura de' cani della mia greggia:	1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!
2 De' quali io nulla stimava la forza delle braccia, ed egli eran creduti indegni anche di vivere.	2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,
3 Secchi per la povertà, e per la fame, che cercavan da rodere pel deserto, squalidi nella calamità, e miseria.	3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,
4 E l'erba mangiavano, e la corteccia degli alberi, e loro cibo era la radice del ginepro.	4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,
5 E di simili cose andavano in cerca per le valli, e trovate che ne avessero correvano a prenderle con grande schiamazzo.	5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.
6 Abitavano nelle buche dei torrenti, e nelle caverne della terra, o sopra de' massi.	6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;
7 E in tale stato erano allegri, e per delizia contavano lo star sotto i pruni.	7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;
8 Figliuoli di gente stolta, e ignobile, i quali nemmen compariscono sopra la terra.	8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.
9 Or io sua divenuto argomento delle loro canzoni, e oggetto de' loro schemi.	9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.
10 Mi hanno in abominazione, e fnggon lungi da me, e non han ribrezzo di sputarmi in faccia.	10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,
11 Perocché egli apri il suo turcasso, e mi trafisse, e il morso pose alla mia bocea.	11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.
12 Nel mio fiorire spuntarono subitamente accanto a me le mie sciagure, mi hanno roversciato per terra, e venendomi sopra come una piena mi hanno oppresso.	12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,
13 Mi hanno rotte le strade; coloro mi teser de' lacci, e la vinsero, perché non v'ebbe chi m'aiutasse.	13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.
14 Quasi rotto il muro, e sforzata la porta si scagliaron sopra di me, e incrudelirono sopra la mia miseria.	14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.
15 Fui ridotto nel nulla; tu mi rapisti qual vento, i miei desiderj, ed ogni mio bene se n'andò come nebbia.	15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.
16 Ed ora dentro di me si strugge l'anima mia, e i giorni di afflizione si sono impossessati di me.	16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.
17 La notte i dolori fiedono le mie ossa, e non assomma quelli che mi divorano.	17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.
18 Il grande lor numero consuma il mio vestimento, ed ei mi cingono come tonaca, che serra il collo.	18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.
19 Sono considerato come fango, e son fatto simile alla polvere, ed alla cenere.	19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.
20 Alzo a te le mie grida, e tu non mi ascolti, e non volgi a me uno sguardo.	20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.
21 Ti se' cambiato in crudele per me, e colla dura tua mano mi tratti come nemico.	21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.
22 Mi innalzasti, e quasi ponendo mi sopra del vento mi desti orribil tracollo.	22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.
23 Io so, che in balìa di morte tu mi darai là dove è assegnata abitazione ad ogni vivente.	23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.
24 Tu però la tua man non adopri a consumarli del tutto, e quando saranno abbattuti, tu li salverai.	24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!
25 Io piangeva una volta le altrui afflizioni, ed era pietosa col povero l'anima mia.	25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.
26 Mi aspettai felicità, e mi venner sciagure, sperai luce, e sopraggiunser le tenebre:	26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.
27 Sono infuocate le mie viscere, e non mi dan posa: mi han sorpreso i giorni di afflizione.	27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.
28 Io me ne vo malinconico, ma senza trasporti d'ira; mi alzo, e grido in mezzo alla gente.	28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.
29 Divenni fratello dei dragoni, e compagno degli struzzoli.	29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.
30 Mi si è annerita addosso la pelle, le mie ossa sono inaridite pel grande ardore.	30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.
31 Rivolta in pianto è la mia cetra, e in voce di dolor la mia lira.	31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!