A zsoltárok könyve 83

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Ászáf éneke. Zsoltár.	1 In finem, pro torcularibus filiis Core. Psalmus.
2 Istenem ne maradj néma, ne hallgass és ne légy tétlen, Istenem!	2 Quam dilecta tabernacula tua, Domine virtutum !
3 Mert ellenségeid íme, háborognak, és gyűlölőid fölemelték fejüket.	3 Concupiscit, et deficit anima mea in atria Domini ; cor meum et caro mea exsultaverunt in Deum vivum.
4 Néped ellen álnok tervet szőnek, ármánykodnak szentjeid ellen.	4 Etenim passer invenit sibi domum, et turtur nidum sibi, ubi ponat pullos suos : altaria tua, Domine virtutum, rex meus, et Deus meus.
5 Így szólnak: »Gyertek, irtsuk ki őket a nemzetek közül, hogy ne is emlegessék többé Izrael nevét!«	5 Beati qui habitant in domo tua, Domine ; in sæcula sæculorum laudabunt te.
6 Bizony, megegyeztek közös akarattal, egymással szövetségre léptek ellened:	6 Beatus vir cujus est auxilium abs te : ascensiones in corde suo disposuit,
7 Edom sátrai és az izmaeliták, Moáb és az agariták,	7 in valle lacrimarum, in loco quem posuit.
8 Gebál, Ammon és Amalek, Filisztea Tírusz lakóival.	8 Etenim benedictionem dabit legislator ; ibunt de virtute in virtutem : videbitur Deus deorum in Sion.
9 Asszúr is szövetkezett velük, segítői lettek Lót fiainak.	9 Domine Deus virtutum, exaudi orationem meam ; auribus percipe, Deus Jacob.
10 Tégy velük, mint Mádiánnal és Siserával, mint Jábinnal Kíson patakjánál,	10 Protector noster, aspice, Deus, et respice in faciem christi tui.
11 akik Endornál elvesztek, s hasonlókká lettek a föld sarához.	11 Quia melior est dies una in atriis tuis super millia ; elegi abjectus esse in domo Dei mei magis quam habitare in tabernaculis peccatorum.
12 Tégy fejedelmeikkel, mint Órebbel és Zebbel, mint Zebahhal és Calmunnával, minden fejedelmükkel,	12 Quia misericordiam et veritatem diligit Deus : gratiam et gloriam dabit Dominus.
13 akik így szóltak: »Foglaljuk el örökségül Isten földjét!«	13 Non privabit bonis eos qui ambulant in innocentia : Domine virtutum, beatus homo qui sperat in te.
14 Én Istenem, tedd őket olyanokká, mint a porfelhő, s amilyen a pelyva a szél előtt!
15 Mint a tűz, amely megemészti az erdőt, és mint a láng, amely felperzseli a hegyeket,
16 úgy kergesd meg őket fergetegeddel, és rémítsd meg őket viharoddal.
17 Töltsd el arcukat gyalázattal, hogy keressék, Uram, nevedet!
18 Szégyenüljenek meg és zavarodjanak össze örökre, zavarodjanak össze és pusztuljanak;
19 Hadd tudják meg, hogy Úrnak hívnak téged: te vagy az egyetlen Fölség az egész földön.