1 ¡Vamos, Job, escucha mis palabras, oye atentamente lo que voy a decir! | 1 Halljad tehát, Jób, beszédemet, és figyelj minden szavamra! |
2 Ya ves que he abierto mi boca, mi lengua ha comenzado a hablar. | 2 Íme, megnyitom számat, szóljon nyelvem torkomban! |
3 Mi corazón desborda de palabras sabias, mis labios dirán la pura verdad. | 3 Becsületes szívből jönnek szavaim, és tiszta véleményt hirdet ajkam. |
4 A mí me hizo el soplo de Dios, el aliento del Todopoderoso me dio la vida. | 4 Isten lehelete alkotott, s a Mindenható fuvallata éltet engem. |
5 Respóndeme, si eres capaz; prepárate, y toma posición ante mí. | 5 Ha tudsz, csak felelj meg nekem és állj ki velem szemben. |
6 Para Dios, yo soy igual que tú, yo también fui modelado de la arcilla. | 6 hisz engem is Isten alkotott, mint téged, ugyanolyan agyagból alkotott engem is, |
7 Por eso, no te espantará el temor a mí ni el peso de mi mano te abrumará. | 7 a tőlem való félelem ne rettentsen meg téged, és ékesszólásom ne legyen terhedre! |
8 Sí, tú has dicho a mis oídos –yo escuché el sonido de tus palabras–: | 8 Nos, te azt mondtad fülem hallatára, hallottam beszéded szavát: |
9 «Soy puro, no cometí ninguna falta; estoy limpio y libre de culpa; | 9 ‘Tiszta vagyok és bűntelen, mocsok nélkül és nincs gonoszság bennem! |
10 sin embargo él encuentra pretextos contra mí y me considera su enemigo: | 10 Íme, ő vádakat talál ki ellenem és ellenségének néz engem! |
11 Pone mis pies en el cepo y vigila todos mis pasos». | 11 Béklyóba szorítja lábamat és figyeli minden utamat!’ |
12 Pero yo te respondo: En esto no tienen razón, porque Dios es más grande que el hombre. | 12 Ez az, amiben nincs igazad, felelem neked, mert Isten különb az embernél. |
13 ¿Por qué pretendes litigar con él como si no respondiera a ninguna de tus palabras? | 13 Azért perelsz vele, mert egyetlen szavadat sem méltatta válaszra? |
14 En realidad, Dios habla una vez, y luego otra, sin que se preste atención. | 14 Egyszer szól Isten, és nem hozza elő ugyanazt másodszor: |
15 En un sueño, en una visión nocturna, cuando un profundo sopor invade a los hombres y ellos están dormidos en su lecho, | 15 álom által, éjjeli látomásban, amikor mély álom száll az emberekre, s az ágyon szenderegnek; |
16 entonces, él se revela a los mortales y los atemoriza con apariciones, | 16 megnyitja akkor az emberek fülét és megintve fegyelemre tanítja őket, |
17 para apartar al hombre de sus malas obras y extirpar el orgullo del mortal; | 17 hogy eltérítse az embert tetteitől, és megszabadítsa a kevélységtől, |
18 para preservar su alma de la Fosa] y su vida, del Canal subterráneo. | 18 hogy visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét, hogy ne rohanjon kardba. |
19 También lo corrige en su lecho por el sufrimiento, cuando sus huesos tiemblan sin cesar: | 19 Meg is feddi őt még fájdalommal az ágyban, és megfonnyasztja minden csontját, |
20 el hombre siente náusea de la comida y pierde el gusto por los manjares apetecibles; | 20 úgy, hogy megutálja élete a kenyeret, és lelke a régi kedvelt ételt; |
21 su carne desaparece de las miradas y se trasparentan sus huesos, que antes no se veían; | 21 húsa elsorvad, csontjai pedig, amelyek be voltak borítva, előtűnnek. |
22 su alma se acerca a la Fosa y su vida, a las aguas de la Muerte. | 22 Lelke a sírveremhez közeledik, és élete a halálthozókhoz. |
23 Si hay un ángel junto a él, un intérprete, uno entre mil, para indicarle al hombre su deber; | 23 De ha közbenjár érte egy angyal, csak egy az ezer közül, hogy hírül adja az embernek kötelességét, |
24 si él tiene compasión y dice: «Líbralo de bajar a la Fosa, yo he encontrado un rescate». | 24 megkönyörül majd rajta és mondja: ‘Engedd őt szabadon, hogy ne szálljon a sírverembe, megtaláltam már, amiért neki kegyelmezzek.’ |
25 entonces su carne recupera la frescura juvenil y él vuelve a los días de su adolescencia; | 25 Ha el is sorvadt teste a büntetésektől, újra kezdi ifjúsága napjait. |
26 invoca a Dios, que se le muestra propicio, contempla su rostro con gritos de alegría, anuncia a los demás su salvación, | 26 Könyörög Istenhez, és ő kegyébe fogadja, hogy ujjongva láthassa arcát, és visszaadja az embernek igazságát. |
27 y entona, entre los hombres, este canto: «Yo había pecado y tergiversado el derecho, pero él no me trató como correspondía; | 27 Körültekint az emberek között és mondja: ‘Vétkeztem és valóban helytelenül cselekedtem, de nem bűnhődtem, amint méltó voltam: |
28 ¡libró mi alma de pasar por la Fosa y mi vida contempla la luz!». | 28 megváltotta lelkemet, hogy ne szálljon a sírverembe, hanem éljek és lássam a napvilágot!’ |
29 Todo esto es lo que hace Dios, dos y tres veces, en favor del hombre, | 29 Íme, mindezeket cselekszi Isten, kétszer is, akár háromszor is az emberrel, |
30 para hacer volver su vida de la Fosa e iluminarlo con la luz de los vivientes. | 30 hogy visszarántsa lelkét az enyészettől, hogy megvilágítsa az élők napfényével. |
31 Atiende, Job, escúchame; cállate, y yo hablaré. | 31 Figyelmezz, Jób, és hallgass rám! Légy csendben, hadd beszéljek én! |
32 Si tienes algo que decir, replícame, habla, porque yo quisiera darte la razón. | 32 Ha van mondanivalód, felelj meg nekem, beszélj, mert szívesen adnék neked igazat. |
33 De lo contrario, escúchame; cállate, y te enseñaré la sabiduría. | 33 Ha pedig nincs mit mondanod, hallgass engem, légy csendben, majd bölcsességre tanítalak!« |