Canticum Canticorum 2
12345678
Gen
Ex
Lv
Nm
Deut
Ios
Iudc
Ruth
1 Re
2 Re
3 Re
4 Re
1 Par
2 Par
Esd
Neh
Tob
Iudt
Esth
1 Mach
2 Mach
Iob
Ps
Prov
Eccle
Cant
Sap
Eccli
Isa
Ier
Lam
Bar
Ez
Dan
Os
Ioel
Am
Abd
Ion
Mi
Nah
Hab
Soph
Agg
Zach
Mal
Mt
Mc
Lc
Io
Act
Rom
1Cor
2Cor
Gal
Eph
Phil
Col
1 Thess
2 Thess
1 Tim
2 Tim
Tit
Philem
Hebr
Iac
1 Pt
2 Pt
1 Io
2 Io
3 Io
Iud
Apoc
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
VULGATA | KÁLDI-NEOVULGÁTA |
---|---|
1 Ego flos campi, et lilium convallium. | 1 Virág vagyok a mezőn, és liliom a völgyben. – |
2 (Sponsus)Sicut lilium inter spinas, sic amica mea inter filias. | 2 Amilyen a liliom a tövisek között, olyan a kedvesem a leányok között! – |
3 (Sponsa)Sicut malus inter ligna silvarum, sic dilectus meus inter filios. Sub umbra illius quem desideraveram sedi, et fructus ejus dulcis gutturi meo. | 3 Mint az almafa az erdő fái között, olyan a kedvesem az ifjak között: árnyékában kívánok én megtelepedni, és gyümölcse édes az ínyemnek. |
4 Introduxit me in cellam vinariam ; ordinavit in me caritatem. | 4 Bevitt engem a bor házába, s a felirata fölöttem: szerelem. |
5 Fulcite me floribus, stipate me malis, quia amore langueo. | 5 Üdítsetek szőlőskaláccsal, frissítsetek almával, mert beteg vagyok a szerelemtől! |
6 Læva ejus sub capite meo, et dextera illius amplexabitur me. | 6 Balkeze a fejem alatt, és jobbjával átölel engem. |
7 (Sponsus)Adjuro vos, filiæ Jerusalem, per capreas cervosque camporum, ne suscitetis, neque evigilare faciatis dilectam, quoadusque ipsa velit. | 7 Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai, a gazellákra, a szarvasünőkre a mezőn: fel ne költsétek, fel ne riasszátok kedvesemet, amíg maga nem akarja! |
8 (Sponsa)Vox dilecti mei ; ecce iste venit, saliens in montibus, transiliens colles. | 8 Csitt! A kedvesem íme, itt jön! Szökken a hegyeken át, szökell halmokon keresztül! |
9 Similis est dilectus meus capreæ, hinnuloque cervorum. En ipse stat post parietem nostrum, respiciens per fenestras, prospiciens per cancellos. | 9 Olyan a kedvesem, mint a gazella, mint a szarvasborjú, már itt is áll a házunk mögött, benéz az ablakon, nézdel a rácson át. |
10 En dilectus meus loquitur mihi. (Sponsus)Surge, propera, amica mea, columba mea, formosa mea, et veni : | 10 Íme, a kedvesem szól nekem: »Kelj fel szaporán, szerelmem! Jöjj, galambom, szépségem! |
11 jam enim hiems transiit ; imber abiit, et recessit. | 11 Mert a tél már elmúlt, az eső elállt, elvonult, |
12 Flores apparuerunt in terra nostra ; tempus putationis advenit : vox turturis audita est in terra nostra ; | 12 földünkön előbújnak a virágok, eljött a szőlőmetszés ideje, s a gerle szava hallatszik a határban. |
13 ficus protulit grossos suos ; vineæ florentes dederunt odorem suum. Surge, amica mea, speciosa mea, et veni : | 13 A füge már kihajtja első gyümölcsét, s a virágzó szőlő illatot áraszt. Kelj fel, kedvesem! Jöjj, te szépségem! |
14 columba mea, in foraminibus petræ, in caverna maceriæ, ostende mihi faciem tuam, sonet vox tua in auribus meis : vox enim tua dulcis, et facies tua decora. | 14 Te, galambom a sziklaüregben, a kőszál rejtekében, hadd lássam arcodat, hadd halljam hangodat! Mert a te szavad édes, és oly bájos az orcád!« |
15 (Sponsa)Capite nobis vulpes parvulas quæ demoliuntur vineas : nam vinea nostra floruit. | 15 Fogjátok el nekünk a rókakölyköket, mert feldúlják a szőlőt, pedig a szőlőnk már virágzik! |
16 Dilectus meus mihi, et ego illi, qui pascitur inter lilia, | 16 Enyém a kedvesem, és én az övé! Élvezi a liliomokat, |
17 donec aspiret dies, et inclinentur umbræ. Revertere ; similis esto, dilecte mi, capreæ, hinnuloque cervorum super montes Bether. | 17 amíg a nappal szellője meg nem rezdül, s az árnyak el nem szállnak. Rajta! Tégy úgy, kedvesem, mint a gazella, úgy, mint a szarvasborjú Béter hegyein. |