Vangelo secondo Luca 24

LA SACRA BIBBIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Il primo giorno della settimana, di buon mattino, si recarono al sepolcro, portando gli aromi che avevano preparato.	1 A hét első napján kora hajnalban a sírhoz mentek, magukkal vitték az illatszereket, amelyeket készítettek.
2 Trovarono che la pietra che chiudeva il sepolcro era stata rimossa,	2 A követ a sírtól elhengerítve találták.
3 ma, entrate, non trovarono il corpo del Signore Gesù.	3 Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.
4 Se ne stavano lì senza sapere che cosa fare, quando apparvero loro due uomini, con vesti splendenti.	4 Történt pedig, hogy amíg ezen tanakodtak, egyszerre két férfi állt ott mellettük, ragyogó ruhában.
5 Le donne, impaurite, tenevano il volto chinato a terra. Ma i due uomini dissero loro: "Perché cercate tra i morti il vivente?	5 Az asszonyok megijedtek, és a földre szegezték tekintetüket. Azok pedig így szóltak hozzájuk: »Miért keresitek az élőt a holtak között?
6 Non è qui, ma è risuscitato. Ricordatevi come vi ha parlato quando era ancora in Galilea,	6 Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek csak vissza, mit mondott nektek, mikor még Galileában volt:
7 quando diceva che era necessario che il Figlio dell'uomo fosse consegnato in mano ai peccatori, che fosse crocifisso e il terzo giorno risuscitasse".	7 ‘Az Emberfiának a bűnös emberek kezébe kell kerülnie, hogy megfeszítsék, de harmadnapra föltámad.’«
8 E si ricordarono delle sue parole.	8 Ekkor eszükbe jutottak ezek a szavai.
9 Tornate dal sepolcro, raccontarono tutto questo agli Undici e a tutti gli altri.	9 Visszatértek tehát a sírtól, és elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek.
10 Erano Maria di Màgdala, Giovanna e Maria di Giacomo. Anche le altre donne che erano insieme lo raccontarono agli apostoli.	10 Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja, és a velük lévő többi asszony mondta el mindezt az apostoloknak.
11 Ma queste parole parvero ad essi come un'allucinazione e non credettero alle donne.	11 Ők azonban képzelődésnek tartották szavaikat, és nem hittek nekik.
12 Pietro, però, alzatosi, corse al sepolcro. Guardò dentro e vide solo le bende. E se ne tornò indietro meravigliato di quanto era avvenuto.	12 Péter mégis útra kelt, és a sírhoz futott. Behajolt, de csak a lepleket látta, ezért a történteken csodálkozva hazament.
13 In quel medesimo giorno, due dei discepoli si trovavano in cammino verso un villaggio, detto Emmaus, distante circa sette miglia da Gerusalemme,	13 Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt,
14 e discorrevano fra loro di tutto quello che era accaduto.	14 s beszélgettek egymással mindarról, ami történt.
15 Mentre discorrevano e discutevano, Gesù si avvicinò e si mise a camminare con loro.	15 Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk.
16 Ma i loro occhi erano impediti dal riconoscerlo.	16 De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék.
17 Ed egli disse loro: "Che discorsi sono questi che vi scambiate l'un l'altro, cammin facendo?". Si fermarono, tristi.	17 Megszólította őket: »Miről beszélgettek egymással útközben?« Ők szomorúan megálltak.
18 Uno di loro, di nome Cleopa, gli disse: "Tu solo sei così straniero in Gerusalemme da non sapere ciò che vi è accaduto in questi giorni?".	18 Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: »Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?«
19 Domandò: "Che cosa?". Gli risposero: "Il caso di Gesù, il Nazareno, che era un profeta potente in opere e in parole, davanti a Dio e a tutto il popolo;	19 Ő megkérdezte tőlük: »Micsoda?« Azt felelték: »A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt.
20 come i gran sacerdoti e i nostri capi lo hanno consegnato per essere condannato a morte e lo hanno crocifisso.	20 Hogy hogyan adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg őt.
21 Noi speravamo che fosse lui quello che avrebbe liberato Israele. Ma siamo già al terzo giorno da quando sono accaduti questi fatti.	21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.
22 Tuttavia alcune donne tra noi ci hanno sconvolti. Esse si sono recate di buon mattino al sepolcro,	22 De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak,
23 ma non hanno trovato il suo corpo. Sono tornate a dirci di aver avuto una visione di angeli, i quali affermano che egli è vivo.	23 s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él.
24 Alcuni dei nostri sono andati al sepolcro e hanno trovato tutto come avevano detto le donne, ma lui non l'hanno visto".	24 Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.«
25 Allora egli disse loro: "O stolti e tardi di cuore a credere a quello che hanno detto i profeti!	25 Erre ő azt mondta nekik: »Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak!
26 Non doveva forse il Cristo patire tutto questo ed entrare nella sua gloria?".	26 Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?«
27 E cominciando da Mosè e da tutti i profeti, spiegò loro quanto lo riguardava in tutte le Scritture.	27 És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt.
28 Quando furono vicini al villaggio dove erano diretti, egli fece finta di proseguire.	28 Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni.
29 Ma essi lo costrinsero a fermarsi, dicendo: "Resta con noi, perché si fa sera ed il sole ormai tramonta". Egli entrò per rimanere con loro.	29 De marasztalták: »Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!« Bement hát, hogy velük maradjon.
30 Or avvenne che mentre si trovava a tavola con loro prese il pane, pronunciò la benedizione, lo spezzò e lo distribuì loro.	30 Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik.
31 Allora si aprirono i loro occhi e lo riconobbero. Ma egli disparve ai loro sguardi.	31 Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől.
32 Si dissero allora l'un l'altro: "Non ardeva forse il nostro cuore quando egli, lungo la via, ci parlava e ci spiegava le Scritture?".	32 Ők pedig így szóltak egymáshoz: »Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?«
33 Quindi si alzarono e ritornarono subito a Gerusalemme, dove trovarono gli Undici riuniti e quelli che erano con loro.	33 Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket.
34 Costoro dicevano: "Il Signore è veramente risorto ed è apparso a Simone".	34 Azok elmondták: »Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!«
35 Ed essi raccontarono ciò che era accaduto lungo il cammino e come l'avevano riconosciuto allo spezzare del pane.	35 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.
36 Mentre parlavano di queste cose, Gesù stette in mezzo a loro e disse: "Pace a voi!".	36 Amíg ezekről beszéltek, egyszer csak maga Jézus állt közöttük, és azt mondta nekik: »Békesség nektek!«
37 Sconvolti e pieni di paura, credevano di vedere un fantasma.	37 Megrémültek és féltek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak.
38 Ma egli disse loro: "Perché siete turbati? E perché sorgono dubbi nei vostri cuori?	38 De ő megkérdezte tőlük: »Miért rémültetek meg, és miért támad kétely szívetekben?
39 Guardate le mie mani e i miei piedi: sono proprio io! Toccatemi ed osservate: un fantasma non ha carne ed ossa come vedete che io ho".	39 Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.«
40 E mentre diceva queste cose, mostrava loro le mani e i piedi.	40 Ezt mondta, azután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
41 Ma poiché per la gioia non riuscivano a crederci ed erano pieni di stupore, egli disse loro: "Avete qualcosa da mangiare?".	41 Mivel örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt mondta nekik: »Van itt valami ennivalótok?«
42 Gli diedero un po' di pesce arrostito.	42 Erre adtak neki egy darab sült halat.
43 Egli lo prese e lo mangiò davanti a loro.	43 Elvette, és a szemük láttára evett belőle.
44 Poi disse: "Era proprio questo che vi dicevo quando ero ancora con voi: bisogna che si adempia tutto ciò che di me sta scritto nella legge di Mosè, nei Profeti e nei Salmi".	44 Azután így szólt hozzájuk: »Ezek azok az igék, amelyeket elmondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban.«
45 Allora aprì loro la mente all'intelligenza delle Scritture.	45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat.
46 Ed aggiunse: "Così sta scritto: il Cristo doveva patire e il terzo giorno risuscitare dai morti;	46 Azt mondta nekik: »Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon feltámadni a halálból.
47 nel suo nome saranno predicati a tutte le genti la conversione e il perdono dei peccati.	47 A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek.
48 Voi sarete testimoni di tutto questo, cominciando da Gerusalemme.	48 Ti tanúi vagytok ezeknek.
49 Ed ecco che io manderò su di voi quello che il Padre mio ha promesso. Voi però restate in città, fino a quando non sarete rivestiti di potenza dall'alto".	49 Én majd elküldöm nektek azt, amit Atyám ígért. Ti csak maradjatok a városban, amíg el nem tölt az erő benneteket a magasságból.«
50 Poi li condusse fuori, verso Betània e, alzate le mani, li benedì.	50 Ezután kivezette őket Betánia közelébe, felemelte a kezét, és megáldotta őket.
51 Mentre li benediceva, si separò da loro e veniva portato nel cielo.	51 Áldás közben eltávozott tőlük, és fölvitetett a mennybe.
52 Essi, dopo averlo adorato, se ne tornarono a Gerusalemme con grande gioia.	52 Leborulva imádták, azután nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.
53 E stavano sempre nel tempio lodando e ringraziando Dio.	53 Szüntelen ott voltak a templomban, és áldották Istent.