Józsue könyve 9

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KING JAMES BIBLE
1 Amikor ezt meghallották mindazok a királyok, akik a Jordánon túl, a Hegyvidéken, az Alföldön, a Nagy tenger mellékén és partján uralkodtak, meg azok, akik a Libanon mellett laktak, a hetiták, az amoriták, a kánaániak, a periziták, a hivviták és a jebuziták,	1 And it came to pass, when all the kings which were on this side Jordan, in the hills, and in the valleys, and in all the coasts of the great sea over against Lebanon, the Hittite, and the Amorite, the Canaanite, the Perizzite, the Hivite, and the Jebusite, heard thereof;
2 mindannyian összegyűltek, hogy egy szívvel, egy akarattal hadba szálljanak Józsuéval s Izraellel.	2 That they gathered themselves together, to fight with Joshua and with Israel, with one accord.
3 Azok azonban, akik Gibeonban laktak, amikor meghallották mindazt, amit Józsue Jerikóval s Ái-jal művelt,	3 And when the inhabitants of Gibeon heard what Joshua had done unto Jericho and to Ai,
4 szintén cselhez folyamodtak. Eleséget vettek ugyanis magukhoz, ócska zsákokat, szakadozott, össze-vissza varrott bortömlőket raktak szamaraikra,	4 They did work wilily, and went and made as if they had been ambassadors, and took old sacks upon their asses, and wine bottles, old, and rent, and bound up;
5 nagyon régi, ócskaságuk feltüntetésére bőrdarabokkal össze-vissza varrott sarukat és ócska ruhákat öltöttek magukra – útravalóul vitt kenyerük is száraz és darabokra morzsálódott volt –,	5 And old shoes and clouted upon their feet, and old garments upon them; and all the bread of their provision was dry and mouldy.
6 és elmentek Józsuéhoz, aki akkor Gilgálban táborozott és azt mondták neki, és vele együtt egész Izraelnek: »Messze földről jöttünk, hogy szövetséget kössünk veletek.« Így feleltek nekik erre Izrael fiai:	6 And they went to Joshua unto the camp at Gilgal, and said unto him, and to the men of Israel, We be come from a far country: now therefore make ye a league with us.
7 »Hátha azon a földön laktok, amely nekünk jár osztályrészül, s így nem léphetünk szövetségre veletek.«	7 And the men of Israel said unto the Hivites, Peradventure ye dwell among us; and how shall we make a league with you?
8 Ám azok azt mondták Józsuénak: »Szolgáid vagyunk.« Józsue megkérdezte tőlük: »Kik vagytok, s honnan jöttetek?«	8 And they said unto Joshua, We are thy servants. And Joshua said unto them, Who are ye? and from whence come ye?
9 Azt felelték: »Igen messze földről jöttek szolgáid az Úrnak, a te Istenednek hírére. Hallottuk ugyanis hatalmának hírét, mindazt, amit művelt Egyiptomban,	9 And they said unto him, From a very far country thy servants are come because of the name of the LORD thy God: for we have heard the fame of him, and all that he did in Egypt,
10 meg az amoritáknak azzal a két királyával, akik a Jordánon túl voltak, Szihonnal, Hesbon királyával és Óggal, Básán királyával, aki Astarótban volt.	10 And all that he did to the two kings of the Amorites, that were beyond Jordan, to Sihon king of Heshbon, and to Og king of Bashan, which was at Ashtaroth.
11 Erre azt mondták nekünk a vének s földünk összes lakója: ‘Vegyetek eleséget kezetekbe, mert igen hosszú az út és menjetek eléjük, s mondjátok: Szolgáitok vagyunk, lépjetek szövetségre velünk.’	11 Wherefore our elders and all the inhabitants of our country spake to us, saying, Take victuals with you for the journey, and go to meet them, and say unto them, We are your servants: therefore now make ye a league with us.
12 Íme, a kenyeret, amikor hazulról elindultunk, hogy hozzátok jöjjünk, melegen vettük magunkhoz: most száraz és a nagy régiségtől csupa morzsa.	12 This our bread we took hot for our provision out of our houses on the day we came forth to go unto you; but now, behold, it is dry, and it is mouldy:
13 A boros tömlőket újkorukban töltöttük meg: most szakadtak és feslettek. A ruha, amelyet hordunk, és a saru, amely a lábunkon van, a hosszú út fáradalma miatt elkopott és csaknem tönkrement.«	13 And these bottles of wine, which we filled, were new; and, behold, they be rent: and these our garments and our shoes are become old by reason of the very long journey.
14 Erre ők vettek eleségükből, anélkül, hogy kikérték volna az Úr döntését.	14 And the men took of their victuals, and asked not counsel at the mouth of the LORD.
15 Így Józsue békét kötött, szövetségre lépett velük, és megígérte, hogy nem ölik meg őket. A sokaság fejedelmei is megesküdtek nekik.	15 And Joshua made peace with them, and made a league with them, to let them live: and the princes of the congregation sware unto them.
16 A szövetségkötés után a harmadik napon azonban meghallották, hogy a közelben vannak, és köztük fognak lakni.	16 And it came to pass at the end of three days after they had made a league with them, that they heard that they were their neighbours, and that they dwelt among them.
17 Erre elindították Izrael fiai a tábort, s harmadnapra eljutottak városaikhoz, név szerint: Gibeonhoz, Kafirához, Beróthoz és Kirját-Jearimhoz.	17 And the children of Israel journeyed, and came unto their cities on the third day. Now their cities were Gibeon, and Chephirah, and Beeroth, and Kirjath-jearim.
18 De nem verték meg őket, minthogy a sokaság fejedelmei megesküdtek nekik, az Úrnak, Izrael Istenének nevére. Erre felzúdult az egész közösség a fejedelmek ellen.	18 And the children of Israel smote them not, because the princes of the congregation had sworn unto them by the LORD God of Israel. And all the congregation murmured against the princes.
19 Azok azonban azt felelték nekik: »Megesküdtünk nekik az Úrnak, Izrael Istenének nevére, s így nem bánthatjuk őket.	19 But all the princes said unto all the congregation, We have sworn unto them by the LORD God of Israel: now therefore we may not touch them.
20 Cselekedjünk azonban velük a következőképpen: Maradjanak ugyan életben, hogy fel ne gerjedjen ellenünk az Úr haragja, ha megszegjük az esküt,	20 This we will do to them; we will even let them live, lest wrath be upon us, because of the oath which we sware unto them.
21 de úgy éljenek, hogy az egész sokaság szükségletére fát vágjanak és vizet hordjanak.« Amikor ezt elhatározták,	21 And the princes said unto them, Let them live; but let them be hewers of wood and drawers of water unto all the congregation; as the princes had promised them.
22 Józsue hívatta a gibeoniakat és azt mondta nekik: »Miért szedtetek rá álnokul minket, mondván: ‘Igen messze lakunk tőletek’ – holott közöttünk vagytok?	22 And Joshua called for them, and he spake unto them, saying, Wherefore have ye beguiled us, saying, We are very far from you; when ye dwell among us?
23 Legyetek tehát átok alatt, s ki ne fogyjon nemzetségetekből Istenem házának favágója és vízhordója.«	23 Now therefore ye are cursed, and there shall none of you be freed from being bondmen, and hewers of wood and drawers of water for the house of my God.
24 Azok azt felelték: »Hírül hozták nekünk, szolgáidnak, hogy megígérte az Úr, a te Istened Mózesnek, a szolgájának, hogy nektek adja ezt az egész földet, és elpusztítja minden lakóját. Ezért igen megijedtünk, s a tőletek való félelem arra kényszerített, hogy gondoskodjunk életünkről. Ezért határoztunk így.	24 And they answered Joshua, and said, Because it was certainly told thy servants, how that the LORD thy God commanded his servant Moses to give you all the land, and to destroy all the inhabitants of the land from before you, therefore we were sore afraid of our lives because of you, and have done this thing.
25 Most azonban a kezedben vagyunk: tégy velünk úgy, ahogy jónak és helyesnek látod.«	25 And now, behold, we are in thine hand: as it seemeth good and right unto thee to do unto us, do.
26 Józsue úgy is tett, ahogy mondta és megmentette őket Izrael fiainak kezéből, hogy meg ne öljék őket,	26 And so did he unto them, and delivered them out of the hand of the children of Israel, that they slew them not.
27 de elrendelte azon a napon, hogy mint favágók és vízhordók az egész népnek és az Úr oltárának szolgálatában legyenek – azon a helyen, amelyet majd az Úr kiválaszt. Így is van ez mindmáig.	27 And Joshua made them that day hewers of wood and drawers of water for the congregation, and for the altar of the LORD, even unto this day, in the place which he should choose.