Második levél a korintusiaknak 3

¹ S most kezdjük-e újra ajánlani magunkat? Talán nekünk is szükségünk van, mint egyeseknek, hozzátok szóló vagy tőletek való ajánló levelekre?

² A mi levelünk ti vagytok, beírva a szívünkbe, ismeri és olvassa azt minden ember.

³ Mert nyilvánvaló veletek kapcsolatban, hogy Krisztus levele vagytok, amely a mi szolgálatunk által készült, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írva, nem kőtáblákra, hanem a szív húsból való tábláira .

⁴ Isten iránt ilyen bizalmunk Krisztus által van.

⁵ Nem mintha magunktól, mintegy saját erőnkből képesek lennénk bármit is kigondolni, ellenkezőleg: a mi képességünk Istentől van.

⁶ Ő tett minket alkalmassá arra, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké: mert a betű öl, a Lélek pedig éltet.

⁷ Ha már a halálnak a betűkkel, kövekre írt szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy Izrael fiai nem nézhettek Mózes arcára arcának mulandó dicsősége miatt,

⁸ hogyne lenne még dicsőségesebb a Lélek szolgálata?

⁹ Mert ha már a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, sokkal dicsőségesebb a megigazulás szolgálata.

¹⁰ Sőt, ami ott dicsőséges volt, ezen túláradó dicsőség miatt már nem is dicsőséges.

¹¹ Mert ha a mulandó dicsőséges, sokkal dicsőségesebb a maradandó.

¹² Mivel tehát ilyen reménységünk van, nagy nyíltsággal beszélünk,

¹³ s nem úgy viselkedünk, mint Mózes, aki leplet helyezett arcára , hogy Izrael fiai ne lássák annak a végét, ami mulandó.

¹⁴ De értelmük eltompult. Hisz mind a mai napig, amikor az Ószövetséget olvassák, ott van ugyanaz a lepel, nincs levéve, mert az csak Krisztusban tűnik el.

¹⁵ Sőt, mind a mai napig, mikor Mózest olvassák, lepel takarja szívüket.

¹⁶ De amikor az Úrhoz fordul, elvétetik a lepel .

¹⁷ Mert az Úr Lélek, s ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.

¹⁸ Mi pedig mindnyájan, miközben fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét , ugyanarra a képmásra változunk át dicsőségről dicsőségre az Úr Lelke által.