Második levél a korintusiaknak 2

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Біблія
1 Azt tettem fel magamban, hogy nem megyek ismét szomorúsággal hozzátok.	1 Я постановив собі не приходити до вас знов у смутку;
2 Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, aki megörvendeztet engem, ha az nem, akit én megszomorítok?	2 бо коли я вам завдаю смутку, то хто мене розвеселить, як не той, що зазнає від мене смутку?
3 És arról a dologról is azért írtam nektek, hogy amikor majd odamegyek, ne érjen engem szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meggyőződésem mindnyájatokról, hogy az én örömöm mindnyájatok öröme.	3 Тож, написав я те, щоб, прийшовши, не мати смутку від тих, від яких мені належалася б радість; бо я відносно вас певний, що моя радість — радість усіх вас.
4 Hiszen szívemnek nagy szorongattatásából és aggodalmából írtam nektek sok könnyhullatás közepette, nem azért, hogy szomorúságot okozzak nektek, hanem hogy megismerjétek, milyen szeretettel vagyok elsősorban irántatok.	4 З великого бо горя та туги серця написав я вам і крізь ревні сльози — не щоб ви сумували, а щоб знали мою до вас любов надмірну.
5 Ha nekem valaki szomorúságot okozott, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy ne túlozzak, mindnyájatokat.	5 Коли ж хтось і засмутив, не мене засмутив, але — щоб не перебільшувати — почасти вас усіх.
6 Elég az ilyennek az a büntetés, amely a többség részéről érte.	6 Досить такому тієї кари, яку наклала більшість;
7 Most pedig, éppen ellenkezőleg, inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a nagyon mély bánat valamiképpen el ne eméssze őt.	7 так що, навпаки, краще вам простити та втішити, щоб надто великий смуток не зламав такого.
8 Éppen ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet.	8 Тому благаю вас: Покажіть йому любов.
9 Hiszen azért is írtam, hogy próbára tegyelek titeket, és megtudjam, vajon mindenben engedelmesek vagytok-e?	9 На те бо я і написав вам, щоб випробувати вас, чи ви слухняні в усьому.
10 Akinek pedig ti megbocsátotok valamit, annak én is megbocsátok; mert én is, amikor megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, azt értetek tettem Krisztus színe előtt,	10 Кому, отже, прощаєте, то і я прощаю; бо коли я простив, — оскільки мав я щось прощати, — то ради вас зробив те перед обличчям Христовим,
11 hogy be ne hálózzon minket a sátán, mert nem ismeretlenek előttünk az ő szándékai.	11 щоб нам не впасти жертвою сатани, бо задуми його нам добре відомі.
12 Amikor Troászba érkeztem Krisztus evangéliumának hirdetésére, bár a kapu nyitva volt előttem az Úrban,	12 Прибув ото я в Троаду, щоб проповідувати Євангелію Христову; та хоч двері були мені відчинені в Господі,
13 nem volt nyugalma lelkemnek, mert nem találtam ott Títusz testvéremet, azért búcsút vettem tőlük, és Makedóniába mentem.	13 я не мав спокою для свого духа, бо не знайшов там Тита, брата мого, і, попрощавшися з ними, пішов у Македонію.
14 De hála legyen Istennek, aki mindig diadalra segít minket Krisztusban, és az ő ismeretének jó illatát minden helyen elterjeszti általunk!	14 А Богові подяка, який у Христі завжди веде нас у своїм переможнім почеті й через нас на кожному місці виливає запахущість свого знання.
15 Mert Krisztus jó illata vagyunk az Istenért azok közt, akik üdvözülnek, és azok közt is, akik elvesznek.	15 Бо ми для Бога — пахощі Христові серед тих, що спасаються, і серед тих, що гинуть.
16 Ezeknek halált hozó halotti szag, azoknak pedig az élet éltető illata. De ki alkalmas erre?	16 Для одних запах, що від смерти веде до смерти, а для інших — запах, що від життя веде до життя. Хто, отже, здатний до цього?
17 Mert mi nem vagyunk olyanok, mint igen sokan, akik meghamisítják Isten igéjét, hanem őszintén, mintegy Istenből beszélünk, Isten előtt, Krisztusban.	17 Ми не такі, як багато інших, що торгують словом Божим; ми щиро, ми від Бога говоримо, перед Богом, у Христі.