Második levél a korintusiaknak 1

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW AMERICAN BIBLE
1 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér, Isten korintusi egyházának, valamint az összes szenteknek, akik egész Achájában vannak.	1 Paul, an apostle of Christ Jesus by the will of God, and Timothy our brother, to the church of God that is in Corinth, with all the holy ones throughout Achaia:
2 Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!	2 grace to you and peace from God our Father and the Lord Jesus Christ.
3 Áldott legyen Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene,	3 Blessed be the God and Father of our Lord Jesus Christ, the Father of compassion and God of all encouragement,
4 aki megvigasztal minket minden szorongattatásunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik bármiféle szorongattatásban vannak, azzal a vigasztalással, amellyel Isten minket is megvigasztal.	4 who encourages us in our every affliction, so that we may be able to encourage those who are in any affliction with the encouragement with which we ourselves are encouraged by God.
5 Mert amint bőven van részünk Krisztus szenvedéseiben, úgy bőven van részünk Krisztus által a vigasztalásban is.	5 For as Christ's sufferings overflow to us, so through Christ does our encouragement also overflow.
6 Ha szorongatást szenvedünk, az a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha pedig vigasztalásban van részünk, az is a ti megvigasztalásotokért van, amely erőt ad ugyanazoknak a szenvedéseknek az elviselésére, amelyeket mi is elszenvedünk.	6 If we are afflicted, it is for your encouragement and salvation; if we are encouraged, it is for your encouragement, which enables you to endure the same sufferings that we suffer.
7 Szilárd a reménységünk titeket illetően, mert tudjuk, hogy amint társaink vagytok a szenvedésekben, úgy társaink lesztek a vigasztalásban is.	7 Our hope for you is firm, for we know that as you share in the sufferings, you also share in the encouragement.
8 Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok, testvérek, a mi szorongattatásunkról, amelyben Ázsiában volt részünk. Módfelett, erőnkön felül próbára tettek minket, úgyhogy még az életünk felől is kétségeink voltak.	8 We do not want you to be unaware, brothers, of the affliction that came to us in the province of Asia; we were utterly weighed down beyond our strength, so that we despaired even of life.
9 Sőt magunkban már a halálos ítéletet is elfogadtuk, hogy ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat.	9 Indeed, we had accepted within ourselves the sentence of death, that we might trust not in ourselves but in God who raises the dead.
10 Ő megszabadított minket ekkora halálos veszedelemből, és meg is fog szabadítani. Őbenne bízunk, hogy ezután is megszabadít,	10 He rescued us from such great danger of death, and he will continue to rescue us; in him we have put our hope (that) he will also rescue us again,
11 ha ti is segítségünkre lesztek értünk mondott imáitokkal, hogy a kegyelmi adományokért, amelyeket sokan eszközöltek ki számunkra, sokan adjanak hálát értünk.	11 as you help us with prayer, so that thanks may be given by many on our behalf for the gift granted us through the prayers of many.
12 Mert ez a mi dicsekvésünk: lelkiismeretünknek az a bizonysága, hogy egyszerű módon és istenfélő őszinteséggel, nem emberi bölcsesség szerint, hanem Isten kegyelmével jártunk a világon, kiváltképpen nálatok.	12 For our boast is this, the testimony of our conscience that we have conducted ourselves in the world, and especially toward you, with the simplicity and sincerity of God, (and) not by human wisdom but by the grace of God.
13 Hiszen nem írunk nektek mást, mint amit olvastok és meg is értetek – remélem, hogy teljesen meg fogjátok érteni,	13 For we write you nothing but what you can read and understand, and I hope that you will understand completely,
14 mint ahogy részben már meg is értettetek minket –, hogy mi a ti dicsekvésetek vagyunk, ugyanúgy, ahogy ti is a miénk, a mi Urunk Jézus napján.	14 as you have come to understand us partially, that we are your boast as you also are ours, on the day of (our) Lord Jesus.
15 Ezzel a bizalommal akartam hozzátok menni a múltkor, hogy másodízben legyen részetek a kegyelemben,	15 With this confidence I formerly intended to come to you so that you might receive a double favor,
16 és aztán tőletek átmenni Makedóniába, és Makedóniából ismét visszatérni hozzátok, hogy ti kísérjetek el Júdeába.	16 namely, to go by way of you to Macedonia, and then to come to you again on my return from Macedonia, and have you send me on my way to Judea.
17 Amikor tehát ezt akartam, vajon könnyelmű voltam? Vagy amit tervezek, azt emberi módon tervezem, úgyhogy nálam az »igen, igen« egyben »nem, nem« is?	17 So when I intended this, did I act lightly? Or do I make my plans according to human considerations, so that with me it is "yes, yes" and "no, no"?
18 Isten hűségére mondom, hogy hozzátok intézett beszédünkben nincs: »igen« is meg »nem« is.	18 As God is faithful, our word to you is not "yes" and "no."
19 Mert Isten Fia, Jézus Krisztus, akit köztetek hirdettünk, én, Szilvánusz és Timóteus, nem volt »igen« is meg »nem« is, hanem az »igen« valósult meg benne.	19 For the Son of God, Jesus Christ, who was proclaimed to you by us, Silvanus and Timothy and me, was not "yes" and "no," but "yes" has been in him.
20 Mert ahány ígérete csak van Istennek, mind »igen« lett őbenne. Ezért az »ámen« is általa hangzik fel tőlünk Isten dicsőségére.	20 For however many are the promises of God, their Yes is in him; therefore, the Amen from us also goes through him to God for glory.
21 Aki pedig megerősít minket veletek együtt Krisztusban, és aki felkent minket, az Isten,	21 But the one who gives us security with you in Christ and who anointed us is God;
22 és ő az, aki pecsétjével megjelölt minket, s foglalóként a Lelket adta szívünkbe.	22 he has also put his seal upon us and given the Spirit in our hearts as a first installment.
23 Istent hívom tanúnak magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem el eddig Korintusba.	23 But I call upon God as witness, on my life, that it is to spare you that I have not yet gone to Corinth.
24 Mert nem uralkodni akarunk hiteteken, hanem örömötök segítői vagyunk, hiszen a hitben erősen álltok.	24 Not that we lord it over your faith; rather, we work together for your joy, for you stand firm in the faith.