Evangélium Lukács szerint 17

¹ Azután így szólt tanítványaihoz: »Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat.

² Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül.

³ Vigyázzatok magatokra! Ha vét ellened testvéred, figyelmeztesd; és ha megbánja, bocsáss meg neki!

⁴ Még ha napjában hétszer vét is ellened, és napjában hétszer tér vissza hozzád, és azt mondja: ‘Bánom!’ – bocsáss meg neki.«

⁵ Az apostolok ekkor azt mondták az Úrnak: »Növeld bennünk a hitet!«

⁶ Az Úr ezt felelte: »Ha csak akkora hitetek lesz is, mint egy mustármag, és ennek az eperfának azt mondjátok: ‘Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben!’, engedelmeskedni fog nektek.

⁷ Ki mondja közületek szolgájának, mikor az szántás vagy legeltetés után hazatér a mezőről: ‘Gyere gyorsan, ülj az asztalhoz?’

⁸ Nem azt mondja-e neki inkább: ‘Készíts nekem vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, azután ehetsz és ihatsz majd magad is’?

⁹ Csak nem köszöni meg a szolgának, hogy megtette mindazt, amit parancsolt?

¹⁰ Így ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: ‘Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!’«

¹¹ Történt pedig, hogy miközben Jeruzsálem felé tartott, átment Szamarián és Galileán.

¹² Amikor beért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Megálltak a távolban,

¹³ és hangosan kiáltoztak: »Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!«

¹⁴ Amikor meglátta őket, azt mondta: »Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!« Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak.

¹⁵ Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan magasztalta Istent,

¹⁶ és Jézus lábai előtt arcra borulva hálát adott neki; s ez szamariai volt.

¹⁷ Jézus pedig így szólt: »Nemde tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van?

¹⁸ Nem volt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?«

¹⁹ Aztán így szólt hozzá: »Kelj föl és menj; a hited meggyógyított téged.«

²⁰ Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, ezt válaszolta nekik: »Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon.

²¹ Nem fogják azt mondani: ‘íme itt van,’ vagy ‘amott’. Mert az Isten országa köztetek van.«

²² A tanítványoknak pedig ezt mondta: »Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem fogjátok látni.

²³ Ha azt mondják majd nektek: ‘Íme, itt van’, ‘íme, ott van’; ne menjetek el és ne fussatok oda.

²⁴ Mert mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétől a másikig látszik, olyan lesz az Emberfia is az ő napján.

²⁵ De előbb még sokat kell szenvednie, és el kell, hogy vesse ez a nemzedék.

²⁶ Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is.

²⁷ Ettek, ittak, házasodtak s férjhez mentek addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába . Azután jött a vízözön, és mindenkit elpusztított.

²⁸ És ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek.

²⁹ Azon a napon pedig, amikor Lót kiment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből és elpusztított mindenkit .

³⁰ Így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik.

³¹ Aki azon a napon a háztetőn lesz és a holmija a házban, ne jöjjön le érte, hogy elvigye; és aki a mezőn lesz, ne térjen vissza.

³² Emlékezzetek Lót feleségére.

³³ Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt.

³⁴ Mondom nektek: Azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.

³⁵ Két asszony őröl együtt: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.

³⁶ Ketten lesznek a mezőn: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.«

³⁷ Erre megkérdezték tőle: »Hol lesz ez, Uram?« Ő azt felelte nekik: »Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is.«