Evangélium Márk szerint 6

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Ezután kijött onnan, és elment a saját falujába. A tanítványai követték.	1 And going out from thence, he went into his own country; and his disciples followed him.
2 Amikor szombat lett, elkezdett a zsinagógában tanítani. Sokan, akik hallgatták, csodálkoztak tanításán, és azt kérdezték: »Honnan vette ez mindezt? Milyen bölcsesség az, amely neki adatott? És milyen csodák történnek a keze által?	2 And when the sabbath was come, he began to teach in the synagogue: and many hearing him were in admiration at his doctrine, saying: How came this man by all these things? and what wisdom is this that is given to him, and such mighty works as are wrought by his hands?
3 Nem az ács ez, Mária fia, Jakab és József és Júdás és Simon testvére? Nem az ő nővérei vannak itt nálunk?« És megbotránkoztak benne.	3 Is not this the carpenter, the son of Mary, the brother of James, and Joseph, and Jude, and Simon? are not also his sisters here with us? And they were scandalized in regard of him.
4 Jézus pedig azt mondta nekik: »Nem vetik meg a prófétát, csak a maga hazájában, a rokonai között és a házában.«	4 And Jesus said to them: A prophet is not without honor, but in his own country, and in his own house, and among his own kindred.
5 Nem is tudott egy csodát sem tenni ott, csak néhány beteget gyógyított meg, rájuk téve kezét.	5 And he could not do any miracles there, only that he cured a few that were sick, laying his hands upon them.
6 És csodálkozott hitetlenségükön. Ezután bejárta a helységeket a környéken és tanított.	6 And he wondered because of their unbelief, and he went through the villages round about teaching.
7 Aztán magához hívta a tizenkettőt, és elkezdte őket kettesével elküldeni. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett.	7 And he called the twelve; and began to send them two and two, and gave them power over unclean spirits.
8 Meghagyta nekik, hogy az útra vándorboton kívül semmit ne vigyenek; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben.	8 And he commanded them that they should take nothing for the way, but a staff only: no scrip, no bread, nor money in their purse,
9 Sarut kössenek, de ne öltözzenek két köntösbe.	9 But to be shod with sandals, and that they should not put on two coats.
10 Azt mondta nekik: »Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem mentek onnan.	10 And he said to them: Wheresoever you shall enter into an house, there abide till you depart from that place.
11 Ha pedig valahol nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek ki, rázzátok le lábatokról a port is, bizonyságul ellenük.«	11 And whosoever shall not receive you, nor hear you; going forth from thence, shake off the dust from your feet for a testimony to them.
12 Azok elmentek, és hirdették, hogy tartsanak bűnbánatot.	12 And going forth they preached that men should do penance:
13 Sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és azok meggyógyultak.	13 And they cast out many devils, and anointed with oil many that were sick, and healed them.
14 Heródes király is hallott róla, mert a neve ismert volt már. Azt mondták: »Keresztelő János támadt fel a halálból, azért működnek benne a csodatévő erők.«	14 And king Herod heard, (for his name was made manifest,) and he said: John the Baptist is risen again from the dead, and therefore mighty works shew forth themselves in him.
15 Mások pedig így szóltak: »Illés ő.« Ismét mások azt mondták: »Próféta ez; mintha egy lenne a próféták közül.«	15 And others said: It is Elias. But others said: It is a prophet, as one of the prophets.
16 Ezeket hallva Heródes így szólt: »János, akinek a fejét vetettem, az támadt fel a halálból.«	16 Which Herod hearing, said: John whom I beheaded, he is risen again from the dead.
17 Heródes ugyanis parancsot adott és elfogatta Jánost. Megkötöztette őt a börtönben Heródiás miatt, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége, de ő feleségül vette.	17 For Herod himself had sent and apprehended John, and bound him in prison for the sake of Herodias the wife of Philip his brother, because he had married her.
18 János ugyanis azt mondta Heródesnek: »Nem szabad a testvéred feleségét elvenned.«	18 For John said to Herod: It is not lawful for thee to have thy brother's wife.
19 Ezért aztán Heródiás ármánykodott ellene, és meg akarta őt ölni, de nem volt képes rá.	19 Now Herodias laid snares for him: and was desirous to put him to death, and could not.
20 Heródes ugyanis tartott Jánostól. Tudta róla, hogy igaz és szent férfiú, ezért védelmébe vette, őt hallgatva sokszor kétkedés fogta el, és szívesen hallgatta.	20 For Herod feared John, knowing him to be a just and holy man: and kept him, and when he heard him, did many things: and he heard him willingly.
21 Egyszer azonban, amikor Heródes a születésnapján lakomát rendezett országa nagyjainak, ezredeseinek és Galilea előkelőségeinek,	21 And when a convenient day was come, Herod made a supper for his birthday, for the princes, and tribunes, and chief men of Galilee.
22 bement Heródiás lánya és táncolt nekik. Ez nagyon tetszett Heródesnek és az asztaltársaságnak. A király erre azt mondta a lánynak: »Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked.«	22 And when the daughter of the same Herodias had come in, and had danced, and pleased Herod, and them that were at table with him, the king said to the damsel: Ask of me what thou wilt, and I will give it thee.
23 Meg is esküdött neki, hogy: »Bármit kérsz, megadom neked, akár az országom felét is!«	23 And he swore to her: Whatsoever thou shalt ask I will give thee, though it be the half of my kingdom.
24 Az kiment és megkérdezte anyjától: »Mit kérjek?« Az így szólt: »Keresztelő János fejét.«	24 Who when she was gone out, said to her mother, What shall I ask? But she said: The head of John the Baptist.
25 Erre nagy sietve bement a királyhoz és előadta kérelmét: »Azt akarom, hogy rögtön add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.«	25 And when she was come in immediately with haste to the king, she asked, saying: I will that forthwith thou give me in a dish, the head of John the Baptist.
26 A király elszomorodott, de az esküje és az asztaltársak miatt nem akarta kedvét szegni.	26 And the king was struck sad. Yet because of his oath, and because of them that were with him at table, he would not displease her:
27 Rögtön elküldte a hóhért, megparancsolta, hogy hozzák el a fejét egy tálon. Az lefejezte a tömlöcben,	27 But sending an executioner, he commanded that his head should be brought in a dish.
28 elhozta a fejét egy tálon, és átadta a lánynak, a lány pedig odaadta anyjának.	28 And he beheaded him in the prison, and brought his head in a dish: and gave it to the damsel, and the damsel gave it to her mother.
29 Amikor a tanítványai megtudták ezt, eljöttek, elvitték a testét és sírba helyezték.	29 Which his disciples hearing came, and took his body, and laid it in a tomb.
30 Az apostolok ismét összegyűltek Jézus körül, és mindnyájan beszámoltak, hogy mi mindent tettek és mit tanítottak.	30 And the apostles coming together unto Jesus, related to him all things that they had done and taught.
31 Ő ekkor azt mondta nekik: »Gyertek félre egy magányos helyre, és pihenjetek meg egy kicsit.« Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis, hogy még enni sem volt idejük.	31 And he said to them: Come apart into a desert place, and rest a little. For there were many coming and going: and they had not so much as time to eat.
32 Bárkába szálltak tehát, és félrevonultak egy elhagyatott helyre, egyedül.	32 And going up into a ship, they went into a desert place apart.
33 Sokan látták azonban őket, s észrevették, amikor elmentek. Minden városból futottak oda gyalog, és megelőzték őket.	33 And they saw them going away, and many knew: and they ran flocking thither on foot from all the cities, and were there before them.
34 Amikor kiszállt, Jézus meglátta a hatalmas tömeget, és megesett rajtuk a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok , és sok mindenre kezdte őket tanítani.	34 And Jesus going out saw a great multitude: and he had compassion on them, because they were as sheep not having a shepherd, and he began to teach them many things.
35 Amikor az óra már későre járt, odamentek hozzá tanítványai, és azt mondták neki: »Sivár ez a hely és az idő későre jár.	35 And when the day was now far spent, his disciples came to him, saying: This is a desert place, and the hour is now past:
36 Bocsásd el őket, hogy a környékbeli majorokba és falvakba menjenek és élelmet vegyenek maguknak.«	36 Send them away, that going into the next villages and towns, they may buy themselves meat to eat.
37 Ő azonban ezt felelte nekik: »Adjatok nekik ti enni.« Azok így válaszoltak: »Menjünk el és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?«	37 And he answering said to them: Give you them to eat. And they said to him: Let us go and buy bread for two hundred pence, and we will give them to eat.
38 Erre megkérdezte tőlük: »Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg.« Mikor megszámolták, azt mondták: »Öt darab, és két halunk.«	38 And he saith to them: How many loaves have you? go and see. And when they knew, they say: Five, and two fishes
39 Ő megparancsolta nekik, hogy telepítsék le mindnyájukat csoportokban a zöld füvön.	39 And he commanded them that they should make them all sit down by companies upon the green grass.
40 Letelepedtek tehát csoportonként százával, ötvenével.	40 And they sat down in ranks, by hundreds and by fifties.
41 Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, áldás mondott, és megtörte a kenyereket. Azután odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék. A két halat is elosztotta valamennyiük között.	41 And when he had taken the five loaves, and the two fishes: looking up to heaven, he blessed, and broke the loaves, and gave to his disciples to set before them: and the two fishes he divided among them all.
42 Mindnyájan ettek és jóllaktak.	42 And they all did eat, and had their fill.
43 A megmaradt kenyérdarabokkal és a halakkal tizenkét kosarat töltöttek meg.	43 And they took up the leavings, twelve full baskets of fragments, and of the fishes.
44 Akik ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak a férfiak.	44 And they that did eat, were five thousand men.
45 Ezután mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előre a túlpartra, Betszaidába, amíg ő elbocsátja a tömeget.	45 And immediately he obliged his disciples to go up into the ship, that they might go before him over the water to Bethsaida, whilst he dismissed the people.
46 Miután elküldte őket, felment a hegyre imádkozni.	46 And when he had dismissed them, he went up to the mountain to pray.
47 Amikor beesteledett, a bárka a tenger közepén volt, ő meg egymaga a szárazon.	47 And when it was late, the ship was in the midst of the sea, and himself alone on the land.
48 Látta őket küszködni az evezéssel – mert ellenkező szelük volt. Az éjszaka negyedik őrváltása körül odament hozzájuk a tengeren járva, majd el akart mellettük haladni.	48 And seeing them labouring in rowing, (for the wind was against them,) and about the fourth watch of the night, he cometh to them walking upon the sea, and he would have passed by them.
49 Azok pedig látva őt, amint a tengeren jár, kísértetnek nézték és fölkiáltottak,	49 But they seeing him walking upon the sea, thought it was an apparition, and they cried out.
50 mert mindnyájan látták őt, és zavarba estek. De ő mindjárt megszólította őket, és azt mondta nekik: »Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek!«	50 For they all saw him, and were troubled. And immediately he spoke with them, and said to them: Have a good heart, it is I, fear ye not.
51 Majd beszállt hozzájuk a bárkába, a szél pedig elállt. Ők erre még jobban álmélkodtak magukban.	51 And he went up to them into the ship, and the wind ceased: and they were far more astonished within themselves:
52 Nem okultak ugyanis a kenyerekből, s a szívük még érzéketlen volt.	52 For they understood not concerning the loaves; for their heart was blinded.
53 Átkeltek a tavon, és Genezáret földjére jutottak és kikötöttek.	53 And when they had passed over, they came into the land of Genezareth, and set to the shore.
54 De mihelyt kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték őt,	54 And when they were gone out of the ship, immediately they knew him:
55 és körbefutva az egész környéken elkezdték a betegeket ágyastól összehordani oda, ahol hallották, hogy ott van.	55 And running through that whole country, they began to carry about in beds those that were sick, where they heard he was.
56 Amerre csak betért a falvakba, majorokba vagy városokba, az utcákra tették a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Mindazok, akik megérintették őt, meggyógyultak.	56 And whithersoever he entered, into towns or into villages or cities, they laid the sick in the streets, and besought him that they might touch but the hem of his garment: and as many as touched him were made whole.