Számok könyve 35

¹ Ezt is mondta az Úr Mózesnek, Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval szemben:

² »Parancsold meg Izrael fiainak, hogy adjanak a levitáknak birtokukból

³ városokat lakóhelyül s legelőket a városok körül, hogy a városokban lakjanak, a legelők pedig juhaik és állataik eltartására szolgáljanak.

⁴ Utóbbiak a város falától kifelé, körös-körül, ezer könyöknyire terjedjenek:

⁵ keleten legyen egy kétezer könyöknyi, délen is legyen egy kétezernyi, a nyugatra néző tenger felé is legyen egy ekkora nagyságú, végül az északi oldalon is egy ugyanilyen terjedelmű legelő, úgyhogy középen legyenek a városok és künn a legelők.

⁶ A városok közül, amelyeket a levitáknak adtok, hatot a menekvők oltalmára kell kijelölni, hogy oda meneküljön, aki vért ontott; ezeken kívül negyvenkét más várost is adjatok,

⁷ vagyis összesen negyvennyolcat, legelőikkel együtt.

⁸ Ezeket a városokat Izrael fiainak birtokából kell adni: azoktól, akiknek több van, több várost kell elvenni, akiknek kevesebb van, kevesebbet: mindegyik a maga örökségének mértékéhez képest adjon városokat a levitáknak.«

⁹ Azt mondta az Úr Mózesnek:

¹⁰ »Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Ha majd átkeltetek a Jordánon, Kánaán földjére,

¹¹ határozzátok meg, mely városok szolgáljanak a menekvők oltalmára, azok számára, akik akaratlanul vért ontottak,

¹² hogy azt, aki ezekbe menekül, ne ölhesse meg a megöltnek a rokona, míg a közösség elé nem áll, s ügyét meg nem ítélik.

¹³ E városok közül, amelyeket a menekvők oltalmára ki kell jelölni,

¹⁴ három a Jordánon túl, három pedig Kánaán földjén legyen,

¹⁵ s mind Izrael fiai, mind a jövevények, mind az idegenek ezekbe meneküljenek, ha akaratlanul vért ontottak.

¹⁶ Ha valaki vasszerszámmal üt meg valakit, úgy, hogy a megütött meghal, akkor az illető gyilkosságban vétkes és haljon meg maga is;

¹⁷ ha kővel hajít meg valakit, úgy, hogy a meghajított meghal, akkor ugyanígy bűnhődjék;

¹⁸ ha faszerszámmal ütnek meg valakit, úgy, hogy meghal, akkor bosszút kell érte állni annak a vérével, aki megütötte:

¹⁹ a meggyilkoltnak a rokona ölje meg a gyilkost, mihelyt rátalál, ölje meg.

²⁰ Ha valaki gyűlölségből taszít meg valakit, vagy lesből hajít meg valamivel,

²¹ vagy ellenségeskedésből üt meg a kezével, úgy, hogy az meghal, akkor az, aki megütötte, gyilkosságban vétkes: a meggyilkoltnak a rokona, mihelyt rátalál, ölje meg.

²² Ha azonban véletlenségből, gyűlölség

²³ és ellenségeskedés nélkül követ el valaki ilyesmit,

²⁴ s ezt a nép hallatára, amikor az emberölés tettese és a vérrokon között levő ügyet megtárgyalják, igazolják,

²⁵ akkor az illetőt, minthogy ártatlan, meg kell menteni a bosszulónak a kezétől és az ítélet alapján vissza kell vitetni abba a városba, amelybe menekült, s maradjon ott, míg a főpap, akit a szent olajjal felkentek, meg nem hal.

²⁶ Ha az emberölés tettesét a menekvők számára rendelt városok határán kívül

²⁷ találja a vérbosszuló és megöli, akkor az, aki megöli, nem követ el bűnt,

²⁸ mert a menekültnek a főpap haláláig a városban kellett volna maradnia; annak halála után az emberölés tettese visszatérhet földjére.

²⁹ Örök törvény legyen ez minden lakóhelyeteken.

³⁰ A gyilkost csak tanúk alapján szabad megbüntetni: egy ember tanúvallomása alapján senkit sem szabad elítélni.

³¹ Váltságot ne fogadjatok el attól, aki vétkes a vérben: legott haljon meg ő maga is.

³² A száműzöttek, s az elmenekültek semmiképpen sem térhetnek vissza városukba a főpap halála előtt.

³³ Ne szentségtelenítsétek meg lakóföldeteket: az ártatlanok vére megszentségteleníti, s másképp nem lehet megtisztítani, mint csak annak a vére által, aki a más vérét kiontotta.

³⁴ Így lesz tiszta a ti birtokotok, amelyen én közöttetek lakom: mert én, az Úr, Izrael fiai között lakom.«