Számok könyve 24

¹ Mivel pedig Bálám látta, hogy úgy tetszik az Úrnak, hogy áldja meg Izraelt, el sem ment, mint ahogy azelőtt elment, hogy a jövendőt megkérdezze, hanem arcát a puszta felé fordította

² és felemelte szemét, mire meglátta Izraelt, amint sátraiban törzsei szerint táborozott. Ekkor leszállt rá Isten lelke,

³ ő pedig elkezdte példázatát, s azt mondta: »Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember,

⁴ szól, aki Isten beszédeit hallja, aki a Mindenható látomását látja, aki leborul és akkor megnyílik a szeme:

⁵ Mily szépek sátraid, Jákob, hajlékaid, ó Izrael!

⁶ Mint az erdős völgyek, mint a folyóvíz menti jól öntözött kertek, mint a sátrak, melyeket az Úr állított fel, mint a vizek mentén a cédrusok.

⁷ Ömlik a víz vedreiből, s vetése bőséges vizek közé kerül. Elveti az Úr Ágág miatt királyát, s elveszi a királyságát.

⁸ Isten hozta ki őt Egyiptomból, olyan az ereje, mint az orrszarvúé. Megemészti ellenségeit, a nemzeteket, csontjaikat összezúzza és nyilakkal átlyuggatja.

⁹ Ha lefekszik, alszik, mint a hím oroszlán, sőt mint a nőstény oroszlán, melyet senki sem mer fölkelteni. Aki áld téged, legyen áldott, aki átkoz, legyen átkozott.«

¹⁰ Megharagudott ekkor Bálák Bálámra és összecsapta kezét és azt mondta: »Azért hívtalak, hogy átkozd meg ellenségeimet, s te éppen fordítva, immár háromszor megáldottad.

¹¹ Térj vissza lakóhelyedre. Eltökéltem ugyan, hogy felette megtisztellek téged, de az Úr megfosztott téged a tervezett megtiszteltetéstől.«

¹² Azt felelte Bálám Báláknak: »Nemde követeidnek, kiket hozzám küldtél, megmondtam:

¹³ Ha tele adja nekem Bálák a házát arannyal s ezüsttel, akkor sem szeghetem meg az Úrnak, az én Istenemnek parancsát, hogy csak valami jót vagy rosszat is a magam szívéből mondjak, hanem amit majd az Úr mond, azt mondom.

¹⁴ Ám mielőtt elmegyek népemhez, hadd adjak tanácsot, mit tegyen néped ezzel a néppel az utolsó időkben.«

¹⁵ Erre elkezdte példázatát és ismét szólt: »Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember,

¹⁶ szól, aki Isten beszédeit hallja, aki a Fölséges tudományát tudja, s a Mindenható látomásait látja leborulva, s megnyílt szemmel:

¹⁷ Látom őt, de nincs még itt, nézem őt, de nincs még közel. Csillag támad Jákobból és királyi pálca kél fel Izraelből s megveri Moáb fejedelmeit, mind elpusztítja Szetnek gyermekeit.

¹⁸ Az ő birtoka lesz Edom, Szeír öröksége: ellenségeire száll, de Izrael hatalmat gyakorol.

¹⁹ Jákob sarja uralkodni fog s elpusztítja a Város maradékait.«

²⁰ Amikor pedig meglátta az amalekitákat, elkezdte példázatát, s azt mondta: »Amalek első a nemzetek közül, de az utolsó szálig elpusztul.«

²¹ Látta a kenitákat is, s elkezdte példázatát és azt mondta: »Bár erős a lakóhelyed, de ha szirtre helyezed is fészked,

²² s választottja leszel is Kain nemzetségének. Meddig maradhatsz meg? Asszúr ugyanis fogságba visz téged.«

²³ Majd elkezdte példázatát és ismét szólt: »Jaj, ki akar élni, amikor ezt megteszi Isten?

²⁴ Hadihajókon jönnek a ciprusiak, az asszírok fölé kerekednek, elpusztítják a hébereket s végül maguk is elvesznek.«

²⁵ Felkelt erre Bálám és visszatért lakóhelyére, s Bálák is hazament azon az úton, amelyen jött.