Ámosz jövendölése 4

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Halljátok e szót, Básán tehenei, akik Szamaria hegyén laktok, akik elnyomjátok a szűkölködőket és meggyötritek a szegényeket, akik így szóltok uraitokhoz: ‘Hozzatok, hadd igyunk!’	1 Audite verbum hoc, vaccæ pingues, quæ estis in monte Samariæ, quæ calumniam facitis egenis et confringitis pauperes ; quæ dicitis dominis vestris : Afferte, et bibemus.
2 Megesküdött szentségére az Úr Isten: »Bizony, íme, olyan napok jönnek rátok, hogy szigonyokkal vonszolnak titeket, maradékaitokat pedig halászhorgokkal;	2 Juravit Dominus Deus in sancto suo, quia ecce dies venient super vos, et levabunt vos in contis, et reliquias vestras in ollis ferventibus.
3 és kiszöktök a réseken egymás után, és az Armon felé hajtanak titeket – mondja az Úr. –	3 Et per aperturas exibitis altera contra alteram, et projiciemini in Armon, dicit Dominus.
4 Gyertek csak Bételbe, tegyetek rosszat, Gilgálba, és szaporítsátok a törvényszegést; mutassátok be reggel áldozataitokat, a harmadik napon tizedeiteket!	4 Venite ad Bethel, et impie agite ; ad Galgalam, et multiplicate prævaricationem : et afferte mane victimas vestras, tribus diebus decimas vestras.
5 Égessetek el hálaáldozatot a kovászos tésztából, ígérjetek önkéntes áldozatokat; azután híreszteljétek – hiszen ezt szeretitek ti, Izrael fiai! – mondja az Úr Isten. –	5 Et sacrificate de fermentato laudem, et vocate voluntarias oblationes, et annuntiate ; sic enim voluistis, filii Israël, dicit Dominus Deus.
6 Én viszont azt tettem veletek, hogy elfogyott a harapnivaló minden városotokban, és szűkké tettem a kenyeret minden helységetekben, és ti mégsem tértetek vissza hozzám – mondja az Úr. –	6 Unde et ego dedi vobis stuporem dentium in cunctis urbibus vestris, et indigentiam panum in omnibus locis vestris ; et non estis reversi ad me, dicit Dominus.
7 Én viszont megvontam tőletek az esőt, amikor még három hónap volt hátra az aratásig; az egyik városra esőt adtam, és a másik városra nem adtam esőt; az egyik mező bőségesen kapott esőt, s a másik mező, amelyre nem adtam esőt, kiaszott.	7 Ego quoque prohibui a vobis imbrem, cum adhuc tres menses superessent usque ad messem : et plui super unam civitatem, et super alteram civitatem non plui ; pars una compluta est, et pars super quam non plui, aruit.
8 Két-három város is egy városhoz támolygott, hogy vizet igyék, és nem találtak enyhülést; és ti mégsem tértetek vissza hozzám – mondja az Úr. –	8 Et venerunt duæ et tres civitates ad unam civitatem ut biberent aquam, et non sunt satiatæ ; et non redistis ad me, dicit Dominus.
9 Megvertelek titeket forró széllel és gabonarozsdával: számos kerteteket és szőlőtöket; olajfáitokat és fügefáitokat megette a sáska, és ti mégsem tértetek vissza hozzám – mondja az Úr. –	9 Percussi vos in vento urente, et in aurugine : multitudinem hortorum vestrorum et vinearum vestrarum, oliveta vestra et ficeta vestra comedit eruca : et non redistis ad me, dicit Dominus.
10 Dögvészt bocsátottam rátok, úgy mint Egyiptomra, karddal öltem meg ifjaitokat és elvettem lovaitokat; táboraitok bűzét orrotokba juttattam, és ti mégsem tértetek vissza hozzám – mondja az Úr. –	10 Misi in vos mortem in via Ægypti ; percussi in gladio juvenes vestros, usque ad captivitatem equorum vestrorum, et ascendere feci putredinem castrorum vestrorum in nares vestras : et non redistis ad me, dicit Dominus.
11 Felforgattalak titeket, amint felforgatta az Úr Szodomát és Gomorrát, és olyanok lettetek, mint a tűzvészből kiragadott üszök; és ti mégsem tértetek vissza hozzám – mondja az Úr. –	11 Subverti vos sicut subvertit Deus Sodomam et Gomorrham, et facti estis quasi torris raptus ab incendio : et non redistis ad me, dicit Dominus.
12 Ezért cselekszem így veled, Izrael! És mivel így bánok majd veled, készülj Istened elé, Izrael!	12 Quapropter hæc faciam tibi, Israël : postquam autem hæc fecero tibi, præparare in occursum Dei tui, Israël.
13 Mert íme, annak, aki a hegyeket alkotta, a szelet teremtette, aki tudtára adja szándékát az embernek, aki létrehozza a hajnalt és a sötétséget, és a föld magaslatai fölött jár: az Úr, a Seregek Istene a neve!«	13 Quia ecce formans montes, et creans ventum, et annuntians homini eloquium suum, faciens matutinam nebulam, et gradiens super excelsa terræ : Dominus Deus exercituum nomen ejus.