Joel jövendölése 1

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Az Úrnak Joelhez, Fátuel fiához intézett szózata.	1 Parole de Yahvé qui fut adressée à Joël, fils de Pétouel.
2 Halljátok ezt, vének, és fogadjátok be fületekbe mindnyájan, akik az országban laktok! Történt-e ilyesmi napjaitokban, avagy atyáitok napjaiban?	2 Vieillards, écoutez ceci; prêtez l’oreille, vous tous habitants du pays: A-t-on vu de votre temps quelque chose de semblable, ou du temps de vos pères?
3 Erről beszéljetek fiaitoknak, fiaitok az ő fiaiknak, és azok fiai a következő nemzedéknek!	3 Vous le raconterez à vos fils, vos fils le rediront à leurs fils et leurs fils à la génération suivante.
4 Amit meghagyott a hernyó, azt megette a sáska, amit meghagyott a sáska, azt megette a cserebogár, s amit meghagyott a cserebogár, azt megette az üszög!	4 Ce que l’insecte avait laissé, la sauterelle l’a dévoré; ce que la sauterelle a laissé, le sauteur l’a dévoré; ce que le sauteur a laissé, le criquet l’a dévoré.
5 Józanodjatok ki, ti részegek, és sírjatok, jajgassatok mindnyájan, akik az édes bort isszátok, mert elragadták szátoktól.	5 Réveillez-vous, ivrognes, et pleurez. Lamentez-vous, buveurs de vin, car le vin nouveau vous est retiré de la bouche.
6 Felvonult ugyanis földemre egy nép: erős és megszámlálhatatlan, foga olyan volt, mint az oroszlán foga, zápfoga, mint a nőstény oroszláné.	6 Un peuple puissant, innombrable, est monté contre mon pays; ses dents sont des dents de lion, il a des mâchoires de lionne.
7 Szőlőmet pusztasággá tette, fügefámat lehántotta, meztelenné változtatta, szerteszórta, fehérekké lettek ágai.	7 Il a dévasté ma vigne, épluché mon figuier; il les a pelés, abattus, les branches sont devenues toutes blanches.
8 Sírj, mint a szőrruhába öltözött szűz ifjúkori jegyese fölött!	8 Pleure comme une vierge qui se revêt d’un sac pour pleurer l’époux de sa jeunesse.
9 Veszendőbe ment az áldozat és az italáldozat az Úr házából; gyászolnak a papok, az Úr szolgái.	9 Il ne reste rien d’où tirer une offrande ou une libation pour la Maison de Yahvé. Les prêtres de Yahvé qui sont là de service sont en deuil.
10 Pusztává lett a mező, gyászol a termőföld, mert elpusztult a gabona, odalett a bor, elapadt az olaj.	10 Les champs sont ravagés, la terre est en deuil, car le blé est perdu; il n’y a plus de vin nouveau et l’huile se termine.
11 Szomorkodnak a szántóvetők, jajgatnak a szőlőművesek a gabona és az árpa miatt, mert elveszett a szántóföld termése.	11 Prenez le deuil, paysans, tout comme les vignerons; lamentez-vous sur votre blé, votre orge, car la moisson des champs est perdue.
12 Odalett a szőlőtő, elhervadt a fügefa; gránátalma-, pálma- és almafa s a mező minden fája kiszáradt. Bizony odalett az öröm az emberek fiai között!	12 La vigne est lamentable, le figuier sans verdure, le grenadier, le palmier, le pommier, tous les arbres des champs sont desséchés; la joie elle-même, comme honteuse, s’est éloignée de nous.
13 Öltsetek gyászt és sírjatok, papok; jajgassatok, oltárnak szolgái; menjetek be, virrasszatok szőrruhában, én Istenemnek szolgái; mert veszendőbe ment Istenetek házából az áldozat és az italáldozat.	13 Prêtres, habillez-vous de sacs et poussez des cris, lamentez-vous, serviteurs de l’autel! Jeûnez, serviteurs de mon Dieu, veillez toute la nuit habillés de sacs, car il n’y a plus ni offrande ni libation dans la Maison de votre Dieu.
14 Hirdessetek szent böjtöt, rendeljetek el ünnepet, gyűjtsétek össze Istenetek házába a véneket, az ország összes lakóit, és kiáltsatok az Úrhoz:	14 Annoncez un jeûne, convoquez l’assemblée, réunissez les anciens, avec les habitants du pays, à la Maison de Yahvé votre Dieu,
15 »Jaj, jaj, jaj! Az a nap! Bizony közel van az Úr napja, és mint pusztulás jön a Hatalmastól!	15 et criez vers Yahvé: “Ah, quel jour!” Oui, le jour de Yahvé est proche, il vient comme un châtiment envoyé par le Tout-Puissant!
16 Nemde szemetek láttára pusztult ki az élelem, az öröm és a vidámság Istenünk házából?«	16 Sous nos yeux la nourriture nous a été retirée; il n’y a plus ni joie, ni allégresse dans la Maison de notre Dieu.
17 Elpusztult az elvetett mag a göröngyök alatt, összeomolhatnak a csűrök, összedőlhetnek a magtárak, hisz odalett a gabona!	17 Les semences ont séché sous les mottes de terre, les greniers sont vides, les magasins sans blé font triste figure.
18 Miért nyög az állat, bőg a marhacsorda? Mert nincs legelőjük; sőt a juhnyájak is pusztulóban vannak.	18 Entendez les cris des bêtes! Les troupeaux de bœufs s’affolent; ils n’ont plus rien à brouter; les brebis souffrent de la faim.
19 Hozzád kiáltok, Uram, mert tűz emésztette meg a puszta ékességeit, láng perzselte fel a vidék minden fáját.	19 Je crie vers toi, Yahvé, pour ce feu qui a dévoré les pâturages du désert, cette flamme qui a ravagé tous les arbres des champs;
20 De a mező állatai is rád tekintenek, (mint az esőt szomjazó föld;) hisz elapadtak a vizek forrásai, és tűz emésztette meg a puszta ékességeit!	20 les bêtes sauvages ont crié vers toi, car les torrents sont à sec et le feu a dévoré les pâturages du désert.