Dániel jövendölése 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Círusznak, a perzsák királyának harmadik esztendejében Dániel, akit Baltazárnak neveztek el, kinyilatkoztatásban részesült, amely igaz dolgot és nagy háborúságot közölt; ő figyelt a dologra, és megértette a látomást.	1 Anno tertio Cyri regis Per sarum verbum revelatum est Danieli cognomentoBaltassar, et verum verbum et acies magna; intellexitque sermonem, intellegentiaenim fuit ei in visione.
2 Azokban a napokban én, Dániel, teljes három hétig gyászoltam;	2 In diebus illis ego Daniel lugebam tribus hebdomadisdierum,
3 jóízű kenyeret nem ettem, hús és bor nem ment be számba, és olajjal nem kentem meg magamat, amíg a teljes három hét el nem telt.	3 panem desiderabilem non comedi, et caro et vinum non introierunt in osmeum, sed neque unguento unctus sum, donec complerentur tres hebdomades dierum.
4 Az első hónap huszonnegyedik napján, amikor a nagy folyam, a Tigris mellett voltam,	4 Die autem vicesima et quarta mensis primi eram iuxta fluvium magnum, qui estTigris,
5 felemeltem szememet, és íme, egy gyolcsruhába öltözött férfit láttam. A derekát színarany övezte,	5 et levavi oculos meos et vidi: et ecce vir unus vestitus lineis, etrenes eius accincti auro obryzo;
6 teste olyan volt, mint a krizolit, az arca mint a villám fénye, a szeme mint az égő tűz, a karja és a lábszára, mint a ragyogó érc, s a szavának hangja olyan, mint a sokaság hangja.	6 et corpus eius quasi chrysolithus, et facieseius velut species fulgoris, et oculi eius ut lampas ardens, et brachia eius et,quae deorsum sunt usque ad pedes, quasi species aeris candentis, et vox sermonumeius ut vox multitudinis.
7 Egyedül én, Dániel, láttam ezt a látomást; azok a férfiak, akik velem voltak, semmit sem láttak, de olyan nagy félelem fogta el őket, hogy elfutottak és elrejtőztek.	7 Vidi autem ego Daniel solus visionem; porro viri,qui erant mecum, visionem non viderunt, sed terror nimius irruit super eos, etfugerunt in absconditum.
8 Amikor magamra maradtam és ezt a nagy látomást láttam, erő nem maradt bennem, az arcom elváltozott, elbágyadtam, és minden erőm odalett.	8 Ego autem relictus solus vidi visionem grandem hanc,et non remansit in me fortitudo, sed et species mea immutata est in me usque addissipationem, nec habui quidquam virium.
9 Mikor pedig szavának hangját hallottam, ennek hallatán rémülten arcra estem, és arcom a földhöz tapadt.	9 Et audivi vocem sermonum eius; etaudiens vocem sermonum eius iacebam consternatus super faciem meam, et vultusmeus haerebat terrae.
10 Akkor íme, egy kéz megérintett, a térdemre és a tenyeremre állított,	10 Et ecce manus tetigit me et erexit me super genua mea et super palmas manuummearum,
11 és azt mondta nekem: »Dániel, te kedvelt férfi, értsd meg az igéket, amelyeket hozzád intézek, és állj talpra, mert éppen most küldött Ő engem hozzád.« Mikor ezeket a szavakat mondta nekem, én remegve felálltam.	11 et dixit ad me: “ Daniel, vir desideriorum, intellege verba, quaeego loquor ad te, et sta in gradu tuo; nunc enim sum missus ad te ”. Cumquedixisset mihi sermonem istum, steti tremens.
12 Ekkor így szólt hozzám: »Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, amikor szívedet arra adtad, hogy értelmet nyerj és magadat Istened színe előtt sanyargasd, szavaid meghallgatásra találtak, és én éppen a te szavaid miatt jöttem.	12 Et ait ad me: “ Noli metuere,Daniel, quia ex die primo, quo posuisti cor tuum ad intellegendum et adhumiliandum te in conspectu Dei tui, exaudita sunt verba tua; et ego venipropter sermones tuos.
13 A perzsák országának fejedelme azonban huszonegy napon át az utamba állt, de íme, Mihály, a legfőbb fejedelmek egyike segítségemre jött, és én őt hagytam ott a perzsák királyánál.	13 Princeps autem regni Persarum restitit mihi viginti etuno diebus; et ecce Michael, unus de principibus primis, venit in adiutoriummeum; et ego remansi ibi iuxta regem Persarum.
14 Azért jöttem, hogy tudtodra adjam, mi fog történni népeddel a végső napokban, mert a látomás megint azokról a napokról szól.«	14 Veni autem, ut docerem te,quae ventura sunt populo tuo in novissimis diebus, quoniam adhuc visio in dies”.
15 Amikor ezeket a szavakat elmondta nekem, a földre szegeztem tekintetemet és hallgattam.	15 Cumque loqueretur mihi huiuscemodi verbis, deieci vultum meum ad terramet tacui.
16 Ekkor íme, egy emberfiához hasonló alak megérintette ajkamat, én pedig megnyitottam számat, beszélni kezdtem, és így szóltam ahhoz, aki előttem állt: »Uram! Amikor téged láttalak, az inaim elernyedtek, és semmi erő sem maradt bennem.	16 Et ecce quasi similitudo filiorum hominis tetigit labia mea; etaperiens os meum locutus sum et dixi ad eum, qui stabat contra me: “ Dominemi, in visione angustiae venerunt super me, et nihil in me remansit virium.
17 Hogyan beszélhetnék tehát én, uram szolgája, veled, uram, mikor semmi erő sem maradt bennem, és még a lélegzetem is elállt?«	17 Et quomodo poterit servus domini mei loqui cum hoc domino meo? Nihil enim in meremansit virium, et halitus meus non remansit in me ”.
18 Erre ismét megérintett engem az, aki emberhez hasonlónak látszott, megerősített,	18 Rursum ergo tetigitme quasi visio hominis et confortavit me
19 és így szólt: »Ne félj, te kedvelt férfi! Béke veled! Légy erős és légy bátor!« Amikor ezt mondta nekem, erőre kaptam, és így szóltam: »Beszélj, Uram, mert megerősítettél.«	19 et dixit: “Noli timere, virdesideriorum; pax tibi, confortare et esto robustus ”. Cumque loquereturmecum, convalui et dixi: “ Loquere, domine mi, quia confortasti me ”.
20 Ekkor így szólt: »Vajon tudod-e, miért jöttem hozzád? Íme, most visszatérek, hogy megküzdjek a perzsák fejedelmével; aztán pedig kivonulok, s megjelenik és jön a görögök fejedelme –	20 Et ait: “ Numquid scis, quare venerim ad te? Et nunc revertar, ut proelieradversum principem Persarum. Et ego egrediar, et ecce princeps Graecorumveniens.
21 de tudtodra adom azt, ami fel van jegyezve az igazság könyvében –; és mindezekkel szemben nincs más segítőm, mint Mihály, a ti fejedelmetek.	21 Verumtamen annuntiabo tibi, quod expressum est in scripturaveritatis; et nemo est adiutor meus adversus hos, nisi Michael princeps vester.