Jeremiás siralmai 3

¹ Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott haragjának vesszeje miatt.

² Engem hajtott és vezetett sötétségbe és nem világosságba.

³ Igen, ellenem fordítja kezét újra meg újra, egész nap.

⁴ Elsorvasztotta húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.

⁵ Körülbástyázott és bekerített engem méreggel és gyötrelemmel.

⁶ Sötétségben adott nekem lakást, mint az örök halottaknak.

⁷ Falat emelt körém, és nem mehetek ki, súlyossá tette bilincsemet.

⁸ Ha kiáltok és könyörgök is, elnémítja imádságomat.

⁹ Elfalazta útjaimat faragott kővel, ösvényeimet görbévé tette.

¹⁰ Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint oroszlán a rejtekben.

¹¹ Útjaimat eltérítette, és széttépett, elpusztított engem.

¹² Megfeszítette íját, és odaállított célpontul a nyílnak.

¹³ Veséimbe eresztette tegzének nyilait.

¹⁴ Nevetség tárgya lettem egész népemnek, gúnydaluk tárgya egész nap.

¹⁵ Jóltartott engem keserűséggel, megittasított ürömmel.

¹⁶ Kitörte kaviccsal fogaimat, lenyomott engem a hamuba.

¹⁷ Kitaszította a békességből lelkemet, elfelejtettem a jólétet.

¹⁸ Azt mondtam: »Elveszett dicsőségem és reménységem az Úrban.«

¹⁹ Emlékezz nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre!

²⁰ Jól emlékszik és elcsügged bennem a lelkem.

²¹ De azt fontolgatom szívemben, azért reménykedem:

²² az Úr kegyelme, hogy nem vesztünk el, mert nem fogyott el irgalma:

²³ megújul minden reggel. Nagy a te hűséged!

²⁴ »Osztályrészem az Úr – mondja a lelkem –, azért remélek benne.«

²⁵ Jó az Úr azokhoz, akik benne bíznak, a lélekhez, amely őt keresi.

²⁶ Jó csendben várni az Úr szabadítására.

²⁷ Jó a férfinak, ha igát hordoz már ifjúkorában.

²⁸ Üljön egymagában, és hallgasson, mert ő tette rá azt!

²⁹ Tegye a porba száját, talán van remény!

³⁰ Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljék el gyalázattal!

³¹ Mert nem taszít el örökre az Úr.

³² Ha megszomorított is, irgalmaz nagy kegyessége szerint.

³³ Mert nem szívéből alázza meg és szomorítja el az emberek fiait.

³⁴ Amikor lábbal tiporják az ország összes foglyát,

³⁵ amikor elferdítik az ember jogát a Fölséges színe előtt,

³⁶ amikor megcsalják az embert perében, az Úr ezt nem látja?

³⁷ Ki az, aki csak szólt, és megtörtént? Nem az Úr parancsolta-e meg?

³⁸ Nem a Fölséges szájából ered-e a rossz és a jó is?

³⁹ Miért panaszkodik az élő ember, a férfi a vétkei miatt?

⁴⁰ »Vizsgáljuk meg útjainkat, kutassuk át, és térjünk vissza az Úrhoz!

⁴¹ Emeljük fel szívünket kezünkkel együtt Istenhez, aki az égben van!

⁴² Mivel mi vétkeztünk és lázadoztunk, te nem bocsátottál meg.

⁴³ Haragba burkolóztál, és üldöztél minket, öltél, s nem kíméltél.

⁴⁴ Felhőbe burkolóztál, hogy ne hatoljon át az imádság.

⁴⁵ Megvetett söpredékké tettél minket a népek között.

⁴⁶ Kitátotta ránk a száját minden ellenségünk.

⁴⁷ Rettegés és verem lett a részünk, pusztulás és romlás.«

⁴⁸ Patakzik a könny szememből népem leányának romlása miatt.

⁴⁹ Szemem könnyezik, és nem nyugszik, mert nincs pihenés,

⁵⁰ míg le nem tekint, és meg nem látja az Úr az égből.

⁵¹ Szemem fájdalmat okozott lelkemnek, látva városom minden leányát.

⁵² Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül.

⁵³ A gödörbe taszították életemet, és követ hajigáltak rám.

⁵⁴ Összecsapott a víz fejem fölött, azt mondtam: »Elvesztem!«

⁵⁵ Segítségül hívtam nevedet, Uram, a gödör mélyéből.

⁵⁶ Hangomat hallottad: »Ne fogd be füledet enyhületért való kiáltásom előtt!«

⁵⁷ Közel jöttél aznap, amikor hívtalak, s azt mondtad: »Ne félj!«

⁵⁸ Te folytattad, Uram, a pert lelkemért, s megváltottad életemet.

⁵⁹ Láttad, Uram, sérelmemet, szolgáltass hát igazságot nekem!

⁶⁰ Láttad összes bosszújukat, minden tervüket ellenem.

⁶¹ Hallottad gyalázkodásukat, Uram, minden tervüket ellenem.

⁶² Támadóim ajka és gondolata ellenem irányul egész nap.

⁶³ Akár leülnek, akár felkelnek, nézd, én vagyok gúnydaluk tárgya.

⁶⁴ Fizess meg nekik, Uram, kezük műve szerint!

⁶⁵ Adj nekik megátalkodott szívet, átkod legyen rajtuk!

⁶⁶ Üldözd haraggal, és pusztítsd el őket eged alól, Uram!