Leviták könyve 25

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez a Sínai hegyen:	1 Locutusque est Dominus ad Moysen in monte Sinai di cens:
2 »Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha majd bejuttok arra földre, amelyet én nektek adok, tartson a föld is szombatot az Úrnak.	2 “ Loquere filiis Israel et dices ad eos: Quando ingressi fueritis terram, quam ego dabo vobis, sabbatizet terra sabbatum Domino.
3 Hat esztendőn át vesd be szántódat, hat esztendőn át metszd meg szőlődet, és takarítsd be gyümölcsét,	3 Sex annis seres agrum tuum et sex annis putabis vineam tuam colligesque fructus eius;
4 a hetedik esztendőben azonban szombati nyugalma legyen a földnek az Úr tiszteletére. Szántódat be ne vesd, szőlődet meg ne metszd.	4 septimo autem anno, sabbatum requietionis erit terrae, sabbatum Domino: agrum tuum non seres et vineam tuam non putabis.
5 Amit a föld magától terem, ne arasd le és tőkédet meg ne metszd és ne szüreteld le, mert a föld nyugalmának esztendeje az.	5 Quae sponte gignit humus, non metes et uvas vineae tuae non putatae non colliges quasi vindemiam; annus enim requietionis erit terrae.
6 Szolgáljon neked, rabszolgádnak, szolgálódnak, napszámosodnak s a közöttetek tartózkodó jövevénynek eledelül,	6 Et erit sabbatum terrae vobis in cibum: tibi et servo tuo, ancillae et mercennario tuo et advenis, qui peregrinantur apud te,
7 jószágodnak és az állatoknak nyújtson eledelt mindaz, ami magától terem.	7 iumentis tuis et animalibus, quae in terra tua sunt, omnia, quae nascuntur, praebebunt cibum.
8 Számlálj továbbá magadnak hét évhetet, azaz hétszer hét, tehát összesen negyvenkilenc esztendőt,	8 Numerabis quoque tibi septem hebdomadas annorum, id est septem septies, quae simul faciunt annos quadraginta novem;
9 s a hetedik hónapban, a hónap tizedik napján, az engesztelés idején, fúvasd meg a kosszarvat egész földeteken,	9 et clanges bucina mense septimo, decima die mensis expiationis die clangetis tuba in universa terra vestra.
10 s tedd szentté az ötvenedik esztendőt. Hirdess szabadulást földed minden lakójának, mert örvendetes esztendő az. Kapja vissza akkor mindenki a birtokát, és térjen vissza mindenki eredeti családjához,	10 Sanctificabitisque annum quinquagesimum et vocabitis remissionem in terra cunctis habitatoribus eius: ipse est enim iobeleus. Revertemini unusquisque ad possessionem suam, et unusquisque rediet ad familiam pristinam.
11 mert az örvendetes, az ötvenedik esztendő az. Ne vessetek, ami a szántón magától terem, ne arassátok le, tőkéiteket ne metsszétek és termését ne takarítsátok be,	11 Iobeleus erit vobis quinquagesimus annus. Non seretis neque metetis sponte in agro nascentia neque vineas non putatas vindemiabitis
12 hogy szent legyen az örvendetes esztendő, hanem azt egyétek, amit éppen találtok.	12 ob sanctificationem iobelei; sed de agro statim ablatas comedetis fruges.
13 Az örvendetes esztendőben mindenki kapja vissza a maga birtokát.	13 Hoc anno iobelei rediet unusquisque vestrum ad possessionem suam.
14 Ha eladsz valamit embertársadnak, vagy vásárolsz valamit tőle, ne szomorítsd meg testvéredet, hanem az örvendetes esztendő óta eltelt évek száma szerint vásárolj tőle,	14 Quando vendes quippiam civi tuo vel emes ab eo, ne contristet unusquisque fratrem suum; sed iuxta numerum annorum post iobeleum emes ab eo,
15 ő meg a termés száma szerint adjon el neked.	15 et iuxta supputationem annorum frugum vendet tibi.
16 Minél több esztendő van hátra az örvendetes esztendőig, annál nagyobb legyen az ár, s mennél kevesebb időt számlálhatsz, annál olcsóbb legyen a vétel, mert a termésidőt adja el ő neked.	16 Quanto plures anni remanserint post iobeleum, tanto crescet et pretium; et quanto minus temporis numeraveris, tanto minoris et emptio constabit: tempus enim frugum vendet tibi.
17 Ne nyomorgassátok meg a saját nemzetségetekből levőket, hanem mindenki félje Istenét, mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek.	17 Nolite affligere contribules vestros, sed timeas Deum tuum, quia ego Dominus Deus vester.
18 Tegyétek meg parancsaimat és tartsátok meg rendeleteimet, s teljesítsétek őket, hogy minden rettegés nélkül lakhassatok országotokban,	18 Facite praecepta mea et iudicia, custodite et implete ea, ut habitare possitis in terra absque ullo pavore,
19 s a föld megteremje nektek gyümölcsét, és ehessetek belőle jóllakásig, nem rettegve senki támadásától.	19 et gignat vobis humus fructus suos, quibus vescamini usque ad saturitatem, et habitabitis super terram, nullius impetum formidantes.
20 Ha erre ti azt mondjátok: ‘Mit eszünk a hetedik esztendőben, ha nem vetünk és nem takarítjuk be termésünket?’ –	20 Quod si dixeritis: "Quid comedemus anno septimo, si non seruerimus neque collegerimus fruges nostras?".
21 Áldásomat adom én nektek a hatodik esztendőben, és három esztendőre való terem nektek.	21 Dabo benedictionem meam vobis anno sexto, et faciet fructus trium annorum,
22 A nyolcadik esztendőben vethettek, és a kilencedik esztendeig az ógabonából fogtok enni: amíg az új meg nem terem, a régiből fogtok enni.	22 seretisque anno octavo et comedetis veteres fruges usque ad nonum annum; donec nova nascantur, edetis vetera.
23 Ne adjátok el tehát örökre a földet, mert az enyém az, ti csak jövevények és zsellérek vagytok nálam.	23 Terra quoque non veniet in perpetuum, quia mea est, et vos advenae et coloni mei estis.
24 Éppen azért birtokotok minden földjét a visszaválthatóság kikötésével kell eladni.	24 Unde cuncta regio possessionis vestrae sub redemptionis condicione a vobis vendetur.
25 Ha testvéred elszegényedik, és eladja kicsi birtokát, ha rokona úgy akarja, visszaválthatja, amit ő eladott.	25 Si attenuatus frater tuus vendiderit partem possessionis suae, veniet ut redemptor propinquus eius, et redimet, quod ille vendiderat.
26 Ha pedig nincs ilyen rokona, de ő maga szert tesz a kiváltási költségre,	26 Sin autem non habuerit redemptorem et ipse pretium ad redimendum potuerit invenire,
27 akkor számítsa ki a termés értékét az eladás idejétől kezdve, s ami azon felül van, adja vissza a vevőnek, s nyerje vissza ilyenképpen birtokát.	27 computabuntur fructus ex eo tempore, quo vendidit; et, quod reliquum est, reddet emptori sicque recipiet possessionem suam.
28 Ha pedig keze nem tud szert tenni arra, hogy visszaadja a vételárat, legyen a vevőé, amit vett, egészen az örvendetes esztendőig; akkor ugyanis minden eladott birtok visszaszáll urára s eredeti birtokosára.	28 Quod si non invenerit manus eius, ut reddat pretium, habebit emptor, quod emerat, usque ad annum iobeleum. In ipso enim omnis venditio rediet ad dominum et ad possessorem pristinum.
29 Ha valaki olyan házat ad el, amely város falain belül van, szabadságában áll visszaváltani, míg egy esztendő el nem telik.	29 Qui vendiderit domum intra urbis muros, habebit licentiam redimendi, donec unus impleatur annus.
30 Ha nem váltja vissza, s az esztendő tartama lepergett, a vevőnek és utódainak tulajdona legyen örökre: nem lehet visszaváltani, még az örvendetes esztendőben sem.	30 Si non redemerit, et anni circulus fuerit evolutus, emptor possidebit eam et posteri eius in perpetuum; et redimi non poterit, etiam in iobeleo.
31 Ha azonban a ház körülkerítetlen faluban van, a szántóföldekre vonatkozó törvény szerint kell eladni: ha előbb vissza nem váltják, az örvendetes esztendőben visszaszáll urára.	31 Sin autem in villa fuerit domus, quae muros non habet, agrorum iure vendetur: potest redimi et in iobeleo revertetur ad dominum.
32 A levitáknak azokat a házait, amelyek az ő városaikban vannak, mindenkor vissza lehet váltani;	32 Aedes Levitarum, quae in urbibus possessionis eorum sunt, semper possunt ab eis redimi.
33 ha nem váltják őket vissza, az örvendetes esztendőben visszaszállnak urukra, mert a levita városok házai földbirtokszámba mennek Izrael fiai között.	33 Si autem quis redemerit a Levitis, domus et urbs in iobeleo revertentur ad dominos; quia domus urbium leviticarum pro possessionibus eorum sunt inter filios Israel.
34 A városaikhoz tartozó legelőiket azonban soha el ne adják, mert azok örökös birtokuk.	34 Suburbana autem pascua eorum non venient, quia possessio sempiterna est eis.
35 Ha testvéred elszegényedik és vagyonilag meginog, s felsegíted mint jövevényt vagy idegent, s így eléldegél melletted,	35 Si attenuatus fuerit frater tuus, et infirma manus eius apud te, suscipies eum quasi advenam et peregrinum, et vivet tecum.
36 ne végy tőle kamatot vagy többet, mint adtál: féld Istenedet, hogy megélhessen melletted testvéred.	36 Ne accipias usuras ab eo nec amplius quam dedisti: time Deum tuum, ut vivere possit frater tuus apud te.
37 Pénzedet ne kamatra add neki, s gabonádért ráadást ne követelj tőle.	37 Pecuniam tuam non dabis ei ad usuram nec plus aequo exiges pro cibo tuo.
38 Én az Úr vagyok, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy nektek adjam Kánaán földjét, és Istenetek legyek.	38 Ego Dominus Deus vester, qui eduxi vos de terra Aegypti, ut darem vobis terram Chanaan et essem vester Deus.
39 Ha a szegénység arra kényszeríti testvéredet, hogy eladja magát neked: ne terheld rabszolgamunkával,	39 Si paupertate compulsus vendiderit se tibi frater tuus, non eum opprimes servitute servorum,
40 hanem napszámosnak vagy zsellérnek tekintsd. Az örvendetes esztendőig szolgáljon nálad,	40 sed quasi mercennarius et colonus erit tecum. Usque ad annum iobeleum operabitur apud te
41 azután szabaduljon fel gyermekeivel együtt és térjen vissza rokonságához és atyái birtokához.	41 et postea egredietur cum liberis suis et revertetur ad cognationem suam et ad possessionem patrum suorum.
42 Az én szolgáim ugyanis ők, én hoztam ki őket Egyiptom földjéről: nem lehet eladni őket rabszolgák módjára.	42 Mei enim servi sunt, et ego eduxi eos de terra Aegypti: non venient condicione servorum;
43 Ne sanyargasd hatalmaddal, hanem féld Istenedet.	43 ne affligas eum per po tentiam, sed metuito Deum tuum.
44 Rabszolgáitok és rabszolganőitek a körülöttetek levő nemzetekből kerüljenek ki,	44 Servus et ancilla sint tibi de nationibus, quae in circuitu vestro sunt; de illis emetis servum et ancillam.
45 meg a közöttetek tartózkodó jövevényekből s azokból, akik tőlük születtek földeteken; ezeket rabszolgákként tarthatjátok,	45 De filiis quoque advenarum, qui peregrinantur apud vos, emetis et de cognatione eorum, quae est apud vos et quam genuerint in terra vestra, hos habebitis in possessionem
46 örökségül hagyhatjátok utódaitokra, s bírhatjátok örökké: testvéreiteket, Izrael fiait azonban ne sanyargassátok hatalmatokkal.	46 et hereditario iure transmittetis ad posteros ac possidebitis in aeternum ut servos; fratres autem vestros filios Israel ne opprimatis cum potentia.
47 Ha valamely jövevény vagy idegen vagyonilag megerősödik nálatok, s elszegényedett testvéred eladja magát neki vagy valakinek az ő nemzetségéből:	47 Si invaluerit apud vos manus advenae atque peregrini, et attenuatus frater tuus vendiderit se ei aut cuiquam de stirpe eius,
48 az eladás után ki lehessen váltani. Ha akarja, válthassa ki őt valamelyik testvére,	48 post venditionem potest redimi. Unus ex fratribus suis redimet eum
49 atyai nagybátyja, atyai nagybátyjának fia vagy valamelyik vérrokona és hozzátartozója, vagy ha ő maga képes rá, sajátmaga is kiválthassa magát.	49 et patruus et patruelis et consanguineus et affinis. Sin autem et ipse potuerit, redimat se,
50 Ki kell ugyanis számítani az esztendőket attól az időtől fogva, hogy magát eladta, egészen az örvendetes esztendeig, s a pénzt, amelyen eladta magát, az esztendők száma szerint, s napszámbérszerűen	50 supputatis dumtaxat cum emptore annis a tempore venditionis suae usque ad annum iobeleum, et pecunia, qua venditus fuerat, iuxta annorum numerum et rationem mercennarii supputata.
51 Ha sok esztendő van hátra az örvendetes esztendőig, ahhoz mérten fizesse a váltságot is,	51 Si plures fuerint anni, qui remanent usque ad iobeleum, secundum hos reddet et pretium redemptionis de pecunia emptionis;
52 ha kevés, akkor is az esztendők száma szerint ejtse meg az elszámolást az illetővel, s a hátralevő esztendőkhöz mérten fizessen a vevőnek.	52 si pauci, ponet rationem cum eo; iuxta annorum numerum reddet emptori, quod reliquum est annorum,
53 Amit már leszolgált, bérül kell betudni. Ne sanyargassa őt ura erőszakoskodva színed előtt.	53 quibus ante servivit, mercedibus mercennarii imputatis. Non affliget eum violenter in conspectu tuo.
54 Ha pedig így nem lehet kiváltani, szabaduljon fel az örvendetes esztendőben gyermekeivel együtt.	54 Quod si per haec redimi non potuerit, anno iobeleo egredietur cum liberis suis:
55 Izrael fiai ugyanis az én szolgáim, akiket kihoztam Egyiptom földjéről.	55 mei sunt enim servi filii Israel, quos eduxi de terra Aegypti. Ego Dominus Deus vester ”.