Izajás könyve 66

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Így szól az Úr: »Az ég az én trónusom, és a föld lábam zsámolya. Milyen ház az, melyet nekem építhetnétek, és melyik hely az én nyugvóhelyem?	1 Haec dicit Dominus: “ Caelum thronus meus, terra autem scabellum pedum meorum. Quae ista domus, quam aedificabitis mihi, et quis iste locus quietis meae?
2 Mindezeket az én kezem alkotta, így lettek mindezek – mondja az Úr. – Arra tekintek, aki szegény, aki megtört lelkű, és rettegi szavaimat.	2 Omnia haec manus mea fecit, et mea sunt universa ista, dicit Dominus. Ad hunc autem respiciam, ad pauperculum et contritum spiritu et trementem sermones meos.
3 Aki levágja a bikát, embert is öl; aki feláldozza a juhot, kutyának is nyakát szegi; aki ételáldozatot mutat be, sertésvért is áldoz; aki tömjént éget, a bálványt is áldja. Ők a maguk útjait választották, és undokságaikban gyönyörködik lelkük.	3 Qui immolat bovem, interficit virum; qui sacrificat ovem, excerebrat canem; qui offert oblationem, idemque sanguinem suillum; qui adolet incensum, benedicit idolo. Sicut isti elegerunt vias suas, et in abominationibus suis anima eorum delectatur,
4 Én is az ő megcsúfolásukat választom, és amitől félnek, elhozom rájuk; mert kiáltottam, de nem volt, aki válaszoljon, szóltam, de nem hallották meg; azt tették, ami rossz a szememben, és ami nem tetszik nekem, azt választották.«	4 sic ego eligam malam sortem eorum et, quae timebant, adducam eis; quia vocavi, et non erat qui responderet, locutus sum, et non audierunt feceruntque malum in oculis meis et, quod displicet mihi, elegerunt ”.
5 Halljátok az Úr szavát, ti, akik megremegtek szavára! Azt mondják testvéreitek, akik gyűlölnek titeket, és kitaszítanak benneteket nevemért: »Mutassa meg dicsőségét az Úr, hadd lássuk örömötöket!« De ők szégyent fognak vallani.	5 Audite verbum Domini, qui tremitis ad verbum eius. Dixerunt fratres vestri odientes vos et abicientes vos propter nomen meum: “ Gloriam suam manifestet Dominus, ut videamus laetitiam vestram”; ipsi autem confundentur.
6 Zúgás hangzik a városból, hang a templomból; az Úr hangja, aki megfizet, viszonzásul ellenségeinek.	6 Vox clamoris de civitate, vox de templo, vox Domini reddentis retributionem inimicis suis.
7 Mielőtt vajúdott volna, már szült is; mielőtt a fájdalom rájött volna, fiúgyermeket hozott világra.	7 Antequam parturiret, peperit; antequam veniret partus eius, peperit masculum.
8 Ki hallott ilyet? Ki látott ehhez hasonlót? Vajon egy országért egy napig tart a vajúdás? Vagy születik-e nemzet egyszerre? Hiszen alig vajúdott Sion, és már meg is szülte fiait.	8 Quis audivit umquam tale? Et quis vidit huic simile? Numquid oritur terra in die una, aut parietur gens in momento? Quia parturivit, iam peperit Sion filios suos.
9 »Vajon én, aki megnyitom a méhet, ne engedjek szülni is? – mondja az Úr. – Vagy én, aki szülni engedek, zárjam be a méhet?« – mondja a te Istened.	9 “ Numquid aperiam uterum et parere non faciam? ”, dicit Dominus. “ Aut ego, qui parere facio, uterum claudam? ”, ait Deus tuus.
10 Örüljetek Jeruzsálemmel, és ujjongjatok benne, mind, akik szeretitek őt! Örömmel örvendjetek vele, mind, akik gyászoltatok miatta,	10 Laetamini cum Ierusalem et exsultate in ea, omnes, qui diligitis eam; gaudete cum ea gaudio, universi, qui lugebatis super eam,
11 hogy szopjatok és jóllakjatok vigasztalásának emlőjéből; hogy élvezettel szürcsöljetek dicsőségének bőségéből!	11 ut sugatis et repleamini ab ubere consolationis eius, ut mulgeatis et deliciis affluatis ex uberibus gloriae eius.
12 Mert így szól az Úr: »Íme, én kiárasztom rá a békességet mint folyamot, és mint megáradt patakot a nemzetek gazdagságát, és szopni fogtok; ölben hordoznak és térden ringatnak titeket.	12 Quia haec dicit Dominus: “ Ecce ego dirigam ad eam quasi fluvium pacem et quasi torrentem inundantem gloriam gentium. Sugetis, in ulnis portabimini, et super genua blandientur vobis.
13 Mint akit az anyja vigasztal, úgy vigasztallak meg én titeket, és Jeruzsálemben találtok vigasztalást.	13 Quomodo si quem mater consolatur, ita ego consolabor vos; et in Ierusalem consolabimini.
14 Meglátjátok, és örül majd szívetek, és csontjaitok, mint a fű, sarjadoznak; megismerteti magát az Úr keze az ő szolgáival, és haragja megnyilvánul ellenségein.	14 Videbitis, et gaudebit cor vestrum, et ossa vestra quasi herba germinabunt, et manifestabitur manus Domini in servis eius, et indignabitur inimicis suis.
15 Mert íme, az Úr tűzben jön el, és mint a forgószél, olyanok szekerei; hogy viszonzásul izzásban eressze ki haragját, és fenyegetését tűz lángjában.	15 Quia ecce Dominus in igne veniet, et quasi turbo quadrigae eius, reddere in indignatione furorem suum et increpationem suam in flamma ignis;
16 Mert az Úr a tűzben ítélkezik, s kardja által minden test fölött; és sokan lesznek, akiket megöl az Úr.	16 quia in igne Dominus diiudicabit et in gladio suo omnem carnem, et multiplicabuntur interfecti a Domino.
17 Akik megszentelik és megtisztítják magukat a kertekben, egy középen álló mögött; akik megeszik a sertéshúst, az undokságot és az egeret, együtt megsemmisülnek, – mondja az Úr. –	17 Qui sanctificantur et purificantur, ut ingrediantur in hortos post aliquem stantem in medio, qui comedunt carnem suillam et abominationem et murem, simul consumentur, dicit Dominus.
18 De én ismerem tetteiket és gondolataikat, és eljövök, hogy összegyűjtsek minden nemzetet és nyelvet; eljönnek majd, és meglátják dicsőségemet.	18 Ego autem cognoscens opera eorum et cogitationes eorum veniam, ut congregemomnes gentes et linguas; et venient et videbunt gloriam meam.
19 Jelet helyezek el köztük, és elküldöm közülük azokat, akik megmenekültek, a nemzetekhez: Tarzis, Púl és Lúd, Mesek és Rós, Tubál és Jáván népéhez; a távoli szigetekre, amelyek nem hallották híremet, és nem látták dicsőségemet. És hirdetik majd dicsőségemet a nemzeteknek.	19 Et ponam in eissignum et mittam ex eis, qui salvati fuerint, ad gentes in Tharsis, Phut, Lud,Mosoch, Ros, Thubal et Iavan, ad insulas longinquas, ad eos, qui non audieruntde me et non viderunt gloriam meam, et annuntiabunt gloriam meam gentibus;
20 Elhozzák valamennyi testvéreteket az összes nemzet közül ajándékul az Úrnak, lovakon, kocsikon és gyaloghintókon, öszvéreken és tevéken szent hegyemre, Jeruzsálembe – mondja az Úr –, ahogy Izrael fiai hozzák az ajándékot tiszta edényben az Úr házába.	20 etadducent omnes fratres vestros de cunctis gentibus oblationem Domino, in equiset in quadrigis et in lecticis et in mulis et in dromedariis, ad montem sanctummeum Ierusalem, dicit Dominus: quomodo si inferant filii Israel oblationem invase mundo in domum Domini.
21 És közülük is választok papokat és levitákat, – mondja az Úr. –	21 Et assumam ex eis in sacerdotes et Levitas, dicitDominus.
22 Mert ahogyan az új ég és az új föld, amelyet én alkotok, fennmarad színem előtt, – mondja az Úr –, úgy marad fenn a ti ivadékotok és nevetek.	22 Quia sicut caeli novi et terra nova, quae ego faciam, stabunt coram me, dicit Dominus, sic stabit semen vestrum et nomen vestrum.
23 Ez történik majd: újholdról újholdra és szombatról szombatra eljön minden ember, hogy leboruljon színem előtt, – mondja az Úr. –	23 Et erit: unoquoque novilunio et quovis sabbato veniet omnis caro, ut adoret coram facie mea, dicit Dominus.
24 És amikor kimennek, látják majd azoknak az embereknek a holttestét, akik elpártoltak tőlem; mert férgük nem pusztul el, és tüzük nem alszik ki, s iszonyattá lesznek minden ember számára.«	24 Et egredientur et videbunt cadavera virorum, qui praevaricati sunt in me; nam vermis eorum non morietur, et ignis eorum non exstinguetur, et erunt abominationi omni carni ”.