Izajás könyve 46

¹ Térdre roskad Bél, meggörnyed Nábó, szobraik állatokra és barmokra kerülnek; terheiteket hordozzák, teher az a kimerült állatoknak.

² Meggörnyednek, térdre roskadnak együttesen, nem tudják megmenteni a terhet, és maguk is a fogságba mennek.

³ Hallgassatok rám, Jákob háza, és Izrael házának egész maradéka, ti, akiket hordozlak az anyaméhtől kezdve, akiket viszlek anyátok méhétől fogva!

⁴ Öregségtekig én ugyanaz vagyok, és idős korotokig én hordozlak; én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, és mentelek meg.

⁵ Kihez hasonlíthatnátok engem, és kivel vethetnétek egybe? Kihez mérhetnétek engem, hogy hasonlók lennénk?

⁶ Akik kiöntik az aranyat az erszényből, és akik ezüstöt mérnek a mérlegen, aranyművest fogadnak, hogy istent csináljon belőle, meghajolnak és leborulnak.

⁷ Vállukra veszik, hordozzák, és leteszik a helyére, az pedig áll, nem mozdul helyéről; még ha kiált is hozzá valaki, akkor sem válaszol, szorongatásából nem menti meg őt.

⁸ Emlékezzetek erre, és szégyenkezzetek; vegyétek szívetekre, ti hűtlenek!

⁹ Emlékezzetek a korábbi dolgokra az ősidőktől fogva, mert én vagyok az Isten, és nincs más, Isten vagyok, és nincs olyan, mint én!

¹⁰ Hirdetem kezdettől a végső dolgokat, és régtől fogva azt, ami még nem történt meg. Így szólok: »Tervem megvalósul, és ami tetszik nekem, mindent megteszek.«

¹¹ Hívok napkeletről egy ragadozó madarat, messze földről egy tervemnek megfelelő férfit. Szóltam, és be is teljesítem, kigondoltam, és meg is teszem.

¹² Hallgassatok rám, keményszívűek, akik messze vagytok az igazságtól!

¹³ Közel hoztam igazságomat, nincsen messze, és szabadításom nem késlekedik; szabadítást adok a Sionon, és dicsőségemet Izraelnek.