Sirák fiának könyve 24

¹ Magasztalja önmagát a bölcsesség; tiszteletben áll Istennél, s dicsekszik népe körében.

² Kinyitja száját a Magasságbeli közösségében, és dicséri magát a közösség előtt.

³ Magasztalják népe körében, megcsodálják a szentek közösségében,

⁴ dicsérik a választottak sokasága előtt, s áldják az áldottak közt, amikor így szól:

⁵ »A Magasságbeli szájából jöttem elő, mint elsőszülött valamennyi teremtmény előtt;

⁶ el nem múló fényt gyújtottam az égen, és mint köd, borítottam az egész földet.

⁷ A magasságban van az én lakásom, és trónom felhőoszlopon áll.

⁸ Bejártam az ég kerekségét egymagam, behatoltam a tenger mélységébe;

⁹ végigmentem a tenger hullámain, és megálltam a földön mindenhol.

¹⁰ Minden nép és valamennyi nemzet fölött uralmat gyakoroltam,

¹¹ erőmmel jártam minden között, ami magas, és ami alacsony, nyugalmat kerestem mindezek között, hogy az Úr örökrészében tartózkodjam.

¹² Akkor meghagyta nekem a mindenség Teremtője, aki teremtett engem, s nyugalmat adott sátramnak,

¹³ és azt mondta nekem: ‘Jákobban lakjál, Izraelben legyen örökrészed, és választottaim között verj gyökeret!’

¹⁴ Kezdetben teremtettek engem, még a világ előtt, és nem szűnöm meg sohasem. A szent hajlékban tettem színe előtt szolgálatot,

¹⁵ majd pedig Sionban kaptam állandó lakást, a szent városban találtam ekképp pihenőt, és Jeruzsálem lett uralmam székhelye.

¹⁶ A dicsőséges nép közt vertem gyökeret, az én Istenem részében, az ő örökségében, s a szentek gyülekezetében megtelepedtem.

¹⁷ Magasra nőttem, mint a cédrus a Libanonon, mint a ciprusfa Sion hegyén.

¹⁸ Felnőttem, miként a pálma Kádesben, mint a rózsaliget Jerikóban,

¹⁹ mint a díszes olajfa a síkságon, magasra nőttem, mint a platán a víz mellett, a tereken.

²⁰ Illatozom, mint a fahéj és a fűszeres balzsam, mint a válogatott mirha, kellemes illatot árasztok,

²¹ mint a stórax, a galbán, az ónix és a stakté, mint a magától fakadó tömjén, illattal töltöm be lakóhelyemet, s illatom, mint a színtiszta balzsamé.

²² Kiterjesztem ágaimat, mint a terebint, ágaim pompásak és szépségesek.

²³ Jó illatot árasztok, mint a szőlőtő, és virágomból pompás, dús gyümölcs terem.

²⁴ Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménynek.

²⁵ Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye.

²⁶ Jöjjetek hozzám mind, akik kívántok engem, és teljetek el gyümölcseimmel,

²⁷ mert lelkem édesebb a méznél, és birtoklásom jobb a lépes méznél!

²⁸ Emlékezetem él minden idők nemzedékeiben.

²⁹ Akik engem esznek, még inkább éheznek, akik engem isznak, még inkább szomjaznak,

³⁰ aki rám hallgat, meg nem szégyenül, s akik értem fáradnak, nem esnek bűnbe.

³¹ Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek.«

³² Áll mindez az élet könyvére, a Magasságbeli szövetségére és az igazság ismeretére,

³³ a törvényre, amelyet Mózes az igazság szabálya gyanánt örökül adott Jákob házának, és ígéretül Izraelnek.

³⁴ Megígérte Dávidnak, az ő szolgájának, hogy igen hatalmas királyt támaszt tőle, aki a dicsőség trónján örökké ül. Ez a törvény árasztja a bölcsességet, mint a Píson, és mint a Tigris a zsengék napjain. Megtölt belátással, mint az Eufrátesz, és bőséget oszt, mint a Jordán aratáskor. Okulástól duzzad, mint a Nílus, mint a Geon szüret idején. Nem győzte átkutatni az első, de az utolsó sem tudott a végére járni, mert bölcsessége bőségesebb a tengernél, és útmutatása a nagy óceánnál! Én, a bölcsesség, folyamokat bocsátottam ki magamból. Olyan vagyok, mint a mérhetetlen folyam ágya, úgy érkezem a paradicsomból, mint a folyam medre, mint a csatornája. Azt mondtam: »Megöntözöm beültetett kertemet, és megitatom mezőm terményeit!« És íme, a medrem bőséges folyammá lett, a folyamom pedig majd hogy tengerré nem változott! Mert, mint a hajnal pírját, felragyogtatom tudásomat mindnyájuknak, és hirdetem azt messze vidékeknek. Behatolok a föld minden alsó részébe, felkeresem az összes alvót, és megvilágítom mindazokat, akik bíznak az Úrban. Kiöntöm továbbra is a tanítást prófétai szóval, azoknak juttatom, akik bölcsességet keresnek, és nem hagyok fel vele, nemzedékről nemzedékre, míg el nem jön a szent korszak! Hadd lássátok, hogy nemcsak magamnak fáradtam, hanem mindazok javára, akik igazságot keresnek.