A bölcsesség könyve 14

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 Más viszont, aki tengerre indul, és szilaj hullámokat készül átszelni, fadarabhoz esedezik, amely törékenyebb, mint a hajó, amely őt hordozza.	1 Ein anderer, der sich zu einer Seefahrt rüstet, auf der er wilde Wogen durchqueren wird, ruft ein Holz an, das gebrechlicher ist als das Fahrzeug, das ihn trägt.
2 Mert a haszonvágy eszelte ezt ki, és hozzáértő ember bölcsessége építette,	2 Das Fahrzeug hat der Erwerbstrieb ersonnen und die Weisheit eines Künstlers hergestellt.
3 s a te gondviselésed kormányozza, Atyánk, mivel a tengeren is adtál utat, és biztos ösvényt a hullámok között.	3 Deine Vorsehung, Vater, steuert es; denn du hast auch im Meer einen Weg gebahnt und in den Wogen einen sicheren Pfad.
4 Megmutatod, hogy minden veszélytől meg tudod menteni még azt is, aki jártasság nélkül száll tengerre.	4 Damit zeigst du, dass du imstande bist, aus jeder Lage zu retten, so dass auch jemand, der keine Erfahrung hat, ein Schiff besteigen kann.
5 Hogy bölcsességed művei parlagon ne heverjenek, még a silány fára is rábízzák az emberek életüket, hajón szelik át a habokat, és életben maradnak.	5 Du willst, dass die Werke deiner Weisheit nicht ungenutzt bleiben. Darum vertrauen Menschen ihr Leben sogar einem winzigen Holz an und fahren wohlbehalten auf einem Floß durch die Brandung.
6 Már régente is, amikor a gőgös óriások vesztüket lelték, a világ reménysége hajóra menekült, és kezed irányítása mellett átmentette a nemző magot az utókornak.	6 So hat auch in der Urzeit beim Untergang der übermütigen Riesen die Hoffnung der Welt sich auf ein Floß geflüchtet und, durch deine Hand gesteuert, der Welt den Samen eines neuen Geschlechtes hinterlassen.
7 Mert áldott a fa, amely által igazság történik,	7 Denn Segen ruht auf dem Holz, durch das Gerechtigkeit geschieht.
8 de átok éri a kézzel alkotott bálványt, és azt is, aki készítette. Az egyiket azért, mert megalkotta, a másikat pedig, mert romlandó létére istennek hívták.	8 Fluch hingegen trifft das von Händen geformte Holz und seinen Bildner, ihn, weil er es bearbeitet hat, jenes, weil es Gott genannt wurde, obwohl es vergänglich ist.
9 Egyaránt utálat Isten előtt az istentelen és istentelen alkotása,	9 Denn Gott sind in gleicher Weise Frevler wie Frevel verhasst;
10 és készítőjével együtt a mű is bűnhődik.	10 mit dem Bildner wird sein Werk der Strafe verfallen.
11 Ezért a pogányok bálványai ítélet alá esnek, mert utálattá lettek Isten teremtményei közül, kísértéssé lettek az emberek lelkének, és tőrré a balgák lábának.	11 Darum kommt auch über die Götzenbilder der Völker das Gericht, weil sie in Gottes Schöpfung zum Gräuel geworden sind, zum Anstoß für die Seelen der Menschen und zur Schlinge für die Füße der Toren.
12 Mert a hűtlenség kezdete a bálványképek gondolata, kitalálásuk az élet rákfenéje.	12 Mit dem Gedanken an Götzenbilder beginnt der Abfall und ihre Erfindung führt zur Sittenverderbnis.
13 Nem voltak ilyenek kezdettől fogva, ezért nem is maradnak meg örökké.	13 Weder waren sie von Anfang an da, noch werden sie ewig bleiben.
14 Mivel az ember hivalkodása által jöttek a világra, hirtelen elmúlás vár rájuk.	14 Durch die eitle Ruhmsucht der Menschen sind sie in die Welt gekommen; darum ist ihnen auch ein jähes Ende zugedacht.
15 A keserű gyászban bánkódó atya ugyanis a tőle váratlanul elragadott fia képmását készítette, s azt, aki mint ember halt meg, most istenként tisztelte, és alattvalói között szertartásokat és áldozatokat rendelt.	15 Bedrückt durch allzu frühe Trauer ließ ein Vater von seinem Kind, das gar schnell hinweggerafft wurde, ein Bildnis machen; so ehrte er einen toten Menschen als Gott und führte bei seinen Leuten geheime Kulte und festliche Bräuche ein.
16 Idővel az istentelen szokás megszilárdult, s e tévedést törvényként megtartották, és uralkodók parancsára faragott képeket imádtak.	16 Im Lauf der Zeit verfestigte sich die frevelhafte Sitte und wurde schließlich als Gesetz befolgt;
17 Akiket pedig az emberek nem tudtak szemtől szembe tisztelni, mert távol laktak tőlük, azok képmását a távolból elhozták, a királyról, akit tisztelni akartak, hű képet készítettek, hogy a távollevőnek olyan készséggel hízelegjenek, mintha közöttük volna.	17 die Standbilder erhielten auf Anordnung der Herrscher göttliche Verehrung. Konnten die Menschen einen König nicht unmittelbar ehren, weil er weit weg wohnte, dann vergegenwärtigten sie den Fernen; sie machten von dem verehrten König ein Bildnis, das allen sichtbar war, um dem Abwesenden, als ob er gegenwärtig wäre, mit Eifer zu huldigen.
18 Tiszteletük ápolására pedig a művész becsvágya olyanokat is ösztönzött, akik azt nem ismerték,	18 Der Ehrgeiz des Künstlers führte dazu, dass auch jene, die den König gar nicht kannten, ihm göttliche Verehrung erwiesen.
19 mert, hogy megbízója kedvében járjon, azon fáradozott művészetével, hogy a hasonlóságot minél hívebben kifejezze.	19 Wohl um dem Herrscher zu gefallen, bot er seine ganze Kunst auf, um ihn schöner darzustellen, als er war.
20 A műalkotás szépségétől elbűvölt sokaság pedig most már istennek tartotta, akit kevéssel azelőtt mint embert tiszteltek.	20 Von der Anmut des Bildes hingerissen, betete die Menge den, der noch kurz zuvor nur als Mensch geehrt wurde, jetzt wie einen Gott an.
21 Ekként vált az emberi élet kelepcéjévé, hogy az emberek akár érzelem, akár uralkodó előtt meghajolva, a másra nem ruházható nevet kőnek vagy fának adták.	21 Der Welt ist dies zum Verhängnis geworden: Die Menschen haben, unter dem Druck von Unglück oder Herrschermacht, Stein und Holz den Namen beigelegt, der mit niemand geteilt werden kann.
22 És nem érik be azzal, hogy megtévedtek Isten ismeretében, hanem a tudatlanság nagy háborúságában élnek, és mindezt a sok rosszat még béke gyanánt magasztalják!	22 Als ob es nicht genug wäre, in der Erkenntnis Gottes zu irren, nennen sie in dem heftigen Zwiespalt, den die Unwissenheit in ihr Leben bringt, so große Übel auch noch Frieden.
23 Mert amikor gyermekeiket feláldozzák, vagy titkos szertartásokat végeznek, s eszeveszett vad tivornyákat űznek,	23 Bei kindermörderischen Festbräuchen, heimlichen Kulten oder wilden Gelagen mit fremdartigen Sitten
24 nem ügyelnek sem az élet, sem a házasság tisztaságára, az egyik a másikat irigységből megöli, vagy házasságtöréssel keseríti.	24 halten sie weder Leben noch Ehe rein, sondern einer tötet heimtückisch den andern oder beleidigt ihn durch Ehebruch.
25 Mindezek összekeverednek náluk, vérengzés, gyilkosság, lopás és csalárdság, vesztegetés, hűtlenség, lázadás és hamis eskü,	25 Alles ist ein wirres Gemisch von Blut und Mord, Diebstahl und Betrug, Verdorbenheit, Untreue, Aufruhr und Meineid;
26 a jók zaklatása, a megfeledkezés Istenről, a lelkek fertőzése, természetellenes paráznaság, a házasság állhatatlansága, házasságtörés és kicsapongás.	26 es herrscht Umkehrung der Werte, undankbare Vergesslichkeit, Befleckung der Seelen, widernatürliche Unzucht, Zerrüttung der Ehen, Ehebruch und Zügellosigkeit.
27 Mert a gyalázatos bálványok imádása minden gonosznak oka, kezdete és bevégzése,	27 Die Verehrung der namenlosen Götzenbilder ist aller Übel Anfang, Ursache und Höhepunkt.
28 hisz vagy őrjöngnek jókedvükben, vagy hamisan jövendölnek, vagy gonoszul élnek, vagy könnyelműen hamis esküt tesznek,	28 Sie rasen im Freudentaumel, weissagen Lügen, leben in Ungerechtigkeit oder schwören leichthin einen Meineid.
29 mert amikor lélek nélküli bálványokban bizakodnak, nem tartanak a hamis eskü megtorlásától.	29 Im Vertrauen auf leblose Götzen fürchten sie nicht, dass ihre Meineide ihnen schaden könnten.
30 Ezért mind a kettőért méltán bűnhődnek: azért, hogy bálványokra hagyatkozva, Istenről hamisan vélekedtek, és mert hamisan esküdtek, csalárdul megvetve az igazságot;	30 Jedoch für beides wird sie die gerechte Strafe treffen: dass sie sich von Gott eine verkehrte Vorstellung machten, indem sie Götzenbilder verehrten, und dass sie unter Missachtung der Heiligkeit des Eides hinterlistig und ungerecht schworen.
31 mert nem azok hatalma, akikre esküt tettek, hanem a bűnösöknek járó büntetés követi mindig az igaztalanok botlását.	31 Es ist nie die Macht derer, bei denen sie schworen, sondern immer die den Sündern gebührende Strafe, die die Vergehen der Frevler verfolgt.