A Prédikátor könyve 1

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 2008
1 A Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának szavai.	1 Parole di Qoèlet, figlio di Davide, re a Gerusalemme.
2 »Minden hiúság, mondja a Prédikátor, csupa hiúság, minden csak hiúság!	2 Vanità delle vanità, dice Qoèlet, vanità delle vanità: tutto è vanità.
3 Mi haszna az embernek minden vesződségéből, amellyel bajlódik a nap alatt?«	3 Quale guadagno viene all’uomo per tutta la fatica con cui si affanna sotto il sole?
4 Nemzedék elmúlik és nemzedék érkezik, a föld pedig mindig megmarad.	4 Una generazione se ne va e un’altra arriva, ma la terra resta sempre la stessa.
5 A nap felkel és lenyugszik, majd visszasiet helyére, s ott újra felkel.	5 Il sole sorge, il sole tramonta e si affretta a tornare là dove rinasce.
6 Dél felé kerül, majd északra fordul, mindent bejárva körben kering a szél, és visszatér körforgásában.	6 Il vento va verso sud e piega verso nord. Gira e va e sui suoi giri ritorna il vento.
7 A folyók mind a tengerbe ömlenek, s a tenger mégsem árad meg, a helyre, ahonnan a folyók elindulnak, visszatérnek, hogy újra folyjanak.	7 Tutti i fiumi scorrono verso il mare, eppure il mare non è mai pieno: al luogo dove i fiumi scorrono, continuano a scorrere.
8 A dolgok megannyian fárasztanak, úgyhogy az ember szóval ki sem tudja mondani. A szem nem tud jóllakni látással, s a fül nem tud betelni hallással.	8 Tutte le parole si esauriscono e nessuno è in grado di esprimersi a fondo. Non si sazia l’occhio di guardare né l’orecchio è mai sazio di udire.
9 Mi az, ami volt? Ugyanaz, mint ami lesz. Mi az, ami történt? Ugyanaz, mint ami ezután is történik,	9 Quel che è stato sarà e quel che si è fatto si rifarà; non c’è niente di nuovo sotto il sole.
10 és semmi sem új a nap alatt. Senki sem mondhatja: »Íme, ez új!« Mert megvolt az már azokban az időkben, amelyek előttünk elmúltak.	10 C’è forse qualcosa di cui si possa dire: «Ecco, questa è una novità»? Proprio questa è già avvenuta nei secoli che ci hanno preceduto.
11 Nem gondolnak az emberek az elmúltakra, s a jövendőre sem gondolnak majd, akik még később lesznek.	11 Nessun ricordo resta degli antichi, ma neppure di coloro che saranno si conserverà memoria presso quelli che verranno in seguito.
12 Én, a Prédikátor, királya voltam Izraelnek Jeruzsálemben,	12 Io, Qoèlet, fui re d’Israele a Gerusalemme.
13 és feltettem magamban, hogy kikutatom és kifürkészem a bölcsesség útján mindazt, ami a nap alatt történik. Ezt a hálátlan elfoglaltságot adta Isten az emberek fiainak, hogy vesződjenek vele.	13 Mi sono proposto di ricercare ed esplorare con saggezza tutto ciò che si fa sotto il cielo. Questa è un’occupazione gravosa che Dio ha dato agli uomini, perché vi si affatichino.
14 Láttam mindazt, ami a nap alatt végbemegy, és íme: mindez csak hiúság és szélkergetés.	14 Ho visto tutte le opere che si fanno sotto il sole, ed ecco: tutto è vanità e un correre dietro al vento.
15 Ami görbe, azt bajos egyenessé tenni, s a fonákságoknak nincsen számuk.	15 Ciò che è storto non si può raddrizzare e quel che manca non si può contare.
16 Így szóltam, és ezt mondtam magamban: »Íme, naggyá lettem, túltettem bölcsességben mindenkin, akik előttem voltak Jeruzsálemben, és szívem sok bölcsességet és tudományt sajátított el.«	16 Pensavo e dicevo fra me: «Ecco, io sono cresciuto e avanzato in sapienza più di quanti regnarono prima di me a Gerusalemme. La mia mente ha curato molto la sapienza e la scienza».
17 Arra törekedtem, hogy megismerjem a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot, de meggyőződtem, hogy ez is csak vesződség és szélkergetés,	17 Ho deciso allora di conoscere la sapienza e la scienza, come anche la stoltezza e la follia, e ho capito che anche questo è un correre dietro al vento.
18 mert ahol sok a bölcsesség, ott sok a bosszúság, s aki a tudást gyarapítja, a szenvedést is növeli.	18 Infatti: molta sapienza, molto affanno; chi accresce il sapere aumenta il dolore.