A példabeszédek könyve 8

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Nem hív-e a bölcsesség, nem hallatja-e szavát az okosság?	1 Numquid non sapientia clamitat, et prudentia dat vocem suam ?
2 Odaáll a legmagasabb, kiemelkedő ormokra, az útszélre, oda, ahol ösvények találkoznak,	2 In summis excelsisque verticibus supra viam, in mediis semitis stans,
3 a város kapui mellett, s a bejáratnál így kiált fennhangon:	3 juxta portas civitatis, in ipsis foribus loquitur, dicens :
4 »Hozzátok beszélek, férfiak! Az emberek fiaihoz szól szavam!	4 O viri, ad vos clamito, et vox mea ad filios hominum.
5 Értsetek okos szót, ti balgák, kapjatok észbe, ti dőrék!	5 Intelligite, parvuli, astutiam, et insipientes, animadvertite.
6 Hallgassatok meg, mert kiváló dolgokról beszélek, és igazságra nyílnak ajkaim,	6 Audite, quoniam de rebus magnis locutura sum, et aperientur labia mea ut recta prædicent.
7 mert szám igazságot beszél, és ajkam a gonoszt utálja.	7 Veritatem meditabitur guttur meum, et labia mea detestabuntur impium.
8 Minden szavam igazság, nincs abban hamis, nincs csűrés-csavarás.	8 Justi sunt omnes sermones mei : non est in eis pravum quid, neque perversum ;
9 Világosak azok az okosaknak, és egyenesek azoknak, akik meglelték a tudományt.	9 recti sunt intelligentibus, et æqui invenientibus scientiam.
10 Intelmemet vegyétek, és ne az ezüstöt, és tudást válasszatok inkább, mint aranyat,	10 Accipite disciplinam meam, et non pecuniam ; doctrinam magis quam aurum eligite :
11 mert becsesebb a bölcsesség minden drágaságnál, és nincs hozzá fogható kívánatos dolog.«	11 melior est enim sapientia cunctis pretiosissimis, et omne desiderabile ei non potest comparari.
12 Én, a bölcsesség, ott lakom az eszességben, és vagyok jelen az értelmes gondolatokban.	12 Ego sapientia, habito in consilio, et eruditis intersum cogitationibus.
13 Az Úr félelme gyűlöli a gonoszságot, utálja a dölyföt, a kevélységet, a gonoszság útját és a hamis szájat.	13 Timor Domini odit malum : arrogantiam, et superbiam, et viam pravam, et os bilingue, detestor.
14 Enyém a tanács, az igazságosság, enyém az okosság, enyém az erő!	14 Meum est consilium et æquitas ; mea est prudentia, mea est fortitudo.
15 Általam uralkodnak a királyok, és tesznek igazságot a törvényhozók.	15 Per me reges regnant, et legum conditores justa decernunt ;
16 Általam kormányoznak az uralkodók, és ítélkeznek a hatalmasok.	16 per me principes imperant, et potentes decernunt justitiam.
17 Szeretem azokat, akik szeretnek engem, akik virradatkor keresnek, meg is találnak.	17 Ego diligentes me diligo, et qui mane vigilant ad me, invenient me.
18 Nálam van a gazdagság és a pompa, a tisztes vagyon, a becsületesség.	18 Mecum sunt divitiæ et gloria, opes superbæ et justitia.
19 Jobb a gyümölcsöm aranynál és drágakőnél, s javaim többet érnek a színezüstnél.	19 Melior est enim fructus meus auro et lapide pretioso, et genimina mea argento electo.
20 Az igazság útjain járok, a jog ösvényei közepén,	20 In viis justitiæ ambulo, in medio semitarum judicii :
21 hogy gazdaggá tegyem azokat, akik szeretnek engem, és megtöltsem kincsesházaikat.	21 ut ditem diligentes me, et thesauros eorum repleam.
22 Az Úr szerzett engem útjai elején, kezdetben, mielőtt bármit is alkotott.	22 Dominus possedit me in initio viarum suarum antequam quidquam faceret a principio.
23 Öröktől fogva rendelt engem, ősidők óta, még a föld előtt.	23 Ab æterno ordinata sum, et ex antiquis antequam terra fieret.
24 Nem voltak még tengerek, én már fogantattam, még nem törtek elő a vízben dús források,	24 Nondum erant abyssi, et ego jam concepta eram : necdum fontes aquarum eruperant,
25 még nem álltak a hegyek súlyos tömegükben, a halmok előtt születtem.	25 necdum montes gravi mole constiterant : ante colles ego parturiebar.
26 Még nem teremtette meg a földet és a folyókat és a földkerekség sarkait,	26 Adhuc terram non fecerat, et flumina, et cardines orbis terræ.
27 amikor az eget felállította, már ott voltam, amikor biztos törvénnyel kört vont a mélység színe fölé.	27 Quando præparabat cælos, aderam ; quando certa lege et gyro vallabat abyssos ;
28 Amikor a fellegeket odafenn megerősítette, és kimérte a vízforrásokat.	28 quando æthera firmabat sursum, et librabat fontes aquarum ;
29 Amikor a tengert körülvette határával, és törvényt szabott a vizeknek, hogy át ne hágják határaikat. Amikor a föld alapjait megvetette,	29 quando circumdabat mari terminum suum, et legem ponebat aquis, ne transirent fines suos ; quando appendebat fundamenta terræ :
30 ott voltam mellette, mindent elrendeztem, és gyönyörködtem nap nap után, színe előtt játszadoztam mindenkor.	30 cum eo eram, cuncta componens. Et delectabar per singulos dies, ludens coram eo omni tempore,
31 Játszadoztam a földje kerekségén, és gyönyörűség volt nekem az emberek fiai között lenni.	31 ludens in orbe terrarum ; et deliciæ meæ esse cum filiis hominum.
32 Most pedig, gyermekeim, hallgassatok rám! Boldogok, akik megtartják útjaimat!	32 Nunc ergo, filii, audite me : beati qui custodiunt vias meas.
33 Hallgassátok az intést, legyetek bölcsek, és el ne vessétek azt magatoktól!	33 Audite disciplinam, et estote sapientes, et nolite abjicere eam.
34 Boldog az ember, aki hallgat rám, aki ajtómnál virraszt naponta, és őrzi ajtóm félfáját,	34 Beatus homo qui audit me, et qui vigilat ad fores meas quotidie, et observat ad postes ostii mei.
35 mert aki engem megtalál, életet talál, és üdvöt nyer az Úrtól.	35 Qui me invenerit, inveniet vitam, et hauriet salutem a Domino.
36 Aki azonban ellenem vét, a saját lelkének árt, mindenki, aki gyűlöl engem, a halált kedveli!	36 Qui autem in me peccaverit, lædet animam suam ; omnes qui me oderunt diligunt mortem.