A zsoltárok könyve 66

¹ A karvezetőnek. Ének. Zsoltár. Ujjongjatok az Istennek, minden földek,

² mondjatok nevének éneket, dicsőségét dicsérve zengjétek.

³ Mondjátok Istennek: »Milyen félelmetesek műveid, hatalmad nagysága miatt ellenségeid hízelegnek neked.

⁴ Az egész föld imádjon és dicsérjen téged, zengjen nevednek dicséretet.«

⁵ Jöjjetek és lássátok az Úr tetteit, félelmetes, amit végbevitt az emberek fiai közt.

⁶ Szárazfölddé változtatta a tengert, gyalog keltek át a folyóvízen; Örvendeztünk akkor benne.

⁷ Uralkodik hatalmával örökre, szemmel tartja a nemzeteket, hogy fel ne fuvalkodjanak magukban a lázongók.

⁸ Áldjátok Istenünket, ti nemzetek, hallassátok dicséretének szavát;

⁹ Ő adott életet lelkünknek, és nem hagyta meginogni lábunkat.

¹⁰ Mert próbára tettél minket, Isten, megvizsgáltál minket tűzzel, mint ahogy az ezüstöt vizsgálják.

¹¹ Tőrbe is vezettél, nyomorúságot tettél hátunkra.

¹² Engedted, hogy emberek gázoljanak a fejünkön, tűzön és vízen mentünk keresztül, de te kivezettél minket az enyhülésre.

¹³ Égő áldozatokkal jövök házadba; Megadom neked, amiket fogadtam,

¹⁴ amit megígért ajkam, amit szám fogadott nyomorúságomban.

¹⁵ Kövér égőáldozatokat mutatok be neked; Jóillatú áldozatul kosokat mutatok be neked, bikákat és kecskebakokat.

¹⁶ Ti mind, akik félitek Istent, jöjjetek, halljátok, elbeszélem, milyen nagy dolgokat cselekedett velem!

¹⁷ Számmal hozzá kiáltoztam, nyelvemmel őt magasztaltam.

¹⁸ Ha gonoszság lett volna szívemben, az Úr nem hallgatott volna meg.

¹⁹ Ám Isten meghallgatott engem, figyelembe vette hangos könyörgésemet.

²⁰ Áldott az Isten, aki nem vetette el imámat, s nem vonta meg irgalmasságát tőlem.