A zsoltárok könyve 62

¹ A karvezetőnek. Iditun szerint. Dávid zsoltára.

² Csak Istenben nyugszik meg a lelkem, mert tőle jön segítségem.

³ Mert ő az én Istenem és szabadítóm, oltalmazóm, hogy nagyon ne ingadozzam.

⁴ Meddig támadtok mindnyájan egy emberre és sújtjátok le, mint megrogyott falat, megdőlt kerítést?

⁵ Csakugyan úgy akarják ledönteni méltóságából; A hazugságban gyönyörködnek. Szájukkal áldást mondanak, de szívükben átkoznak.

⁶ Csak Istenben nyugszik meg a lelkem, mert tőle jön reménységem.

⁷ Mert ő az én Istenem és szabadítóm, oltalmazóm, hogy meg ne tántorodjam.

⁸ Szabadulásom és dicsőségem Istenben van; Erősségem Istene ő; Istenben van menedékem.

⁹ Bízzatok benne, népek minden gyülekezete, öntsétek ki előtte szíveteket; Isten a mi menedékünk.

¹⁰ Ádám fiai csupa hiábavalóság, az emberek fiai csupa hazugság; Ha mérlegre kerülnek, a füstnél is könnyebbek, ahányan csak vannak.

¹¹ Ne bízzatok az igazságtalanságban, ne kívánjátok meg a rablott kincseket; Ha a gazdagságban bővelkedtek, ne kössétek hozzá szíveteket.

¹² Egyszer szólt Isten, ezt a két dolgot hallottam: Istené a hatalom,

¹³ s tiéd, Uram, az irgalom; És te megfizetsz kinek-kinek cselekedetei szerint.