A zsoltárok könyve 56

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA TINTORI
1 A karvezetőnek. A »Jónat élem rehókím« szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Gátban a filiszteusok elfogták.	1 (Per la fine. Non sterminare. Di David. A iscrizione di colonna. Quando, perseguitato da Saul, si rifugiò nella spelonca).
2 Könyörülj rajtam, Isten, mert taposnak rajtam az emberek, egész nap hadakozva legyűrnek.	2 Abbi pietà di me, o Dio, abbi pietà di me: che in te confida l'anima mia. Mi rifugio sotto l'ombra delle tue ali, finché non sia passato il male.
3 Ellenségeim egész nap taposnak, bizony hadakoznak ellenem, ó, Fölséges.	3 Alzo le grida all'Altissimo Dio, a Dio, mio benefattore.
4 Bármikor fog is el a félelem, én tebenned remélek.	4 Manderà dal cielo a liberarmi, coprirà di vergogna i miei oppressori. Dio manderà la sua misericordia e la sua fedeltà.
5 Istenben, akinek dicsőítem szavát, az Istenben remélek, nem félek, ember mit árthatna nekem?	5 E salverà l'anima mia di mezzo ai leoncelli. Dormo agitato. I figli degli uomini! I loro denti son lance e saette, la loro lingua è affilata spada.
6 Egész nap felforgatják dolgaimat, vesztemre tör minden gondolatuk.	6 Sii tu esaltato sopra i cieli, o Dio, e brilli sopra tutta la terra la tua gloria.
7 Viszályt szítanak és köröttem ólálkodnak, sarkam után leselkednek. Ahogyan ők életemre törnek,	7 Tesero un laccio ai miei piedi, vi fecero piegare l'anima mia. Scavaron davanti a me una fossa, e ci son caduti dentro.
8 úgy fizess vissza gonoszságukért, törd össze haragodban e népeket, Isten!	8 Il mio cuore è preparato, o Dio, il mio cuore è preparato: canterò e salmeggerò.
9 Te számon tartod bujdosásomat, gyűjtsd tömlődbe könnyeimet: Ugye számon kéred őket?	9 Sorgi, o mia gloria, sorgi, o arpa, o cetra: vo' levarmi all'aurora.
10 Akkor majd meghátrálnak ellenségeim, bármely napon hívlak segítségül: íme megismertem, hogy te vagy Istenem.	10 Vo celebrarti fra i popoli, o Signore, inneggiare a te fra le nazioni;
11 Az Istenben, akinek dicsőítem szavát, az Úrban, akinek dicsőítem szavát,	11 Perchè si innalza fino ai cieli la tua misericordia, e la tua fedeltà fino alle nubi.
12 az Istenben remélek, nem félek; Ember mit árthatna nekem?	12 Sii esaltato sopra i cieli, o Dio, e brilli su tutta la terra la tua gloria.
13 Tartozom neked, Istenem, azzal, amit megfogadtam, megadom neked a hálaáldozatokat,
14 mert megmentetted életem a haláltól, lábamat az elbukástól, hogy Isten előtt járjak az élők világosságában.