A zsoltárok könyve 44

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KING JAMES BIBLE
1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.	1 We have heard with our ears, O God, our fathers have told us, what work thou didst in their days, in the times of old.
2 Isten, tulajdon fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk, mit műveltél napjaikban, a hajdankor napjaiban.	2 How thou didst drive out the heathen with thy hand, and plantedst them; how thou didst afflict the people, and cast them out.
3 Nemzeteket szórt szét kezed, őket pedig elültetted, népeket sanyargattál meg, őket pedig kiterjesztetted.	3 For they got not the land in possession by their own sword, neither did their own arm save them: but thy right hand, and thine arm, and the light of thy countenance, because thou hadst a favour unto them.
4 Nem kardjukkal szereztek országot, s nem karjuk juttatta diadalra őket, hanem a te jobbod, a te karod, s arcod ragyogása, mert bennük lelted kedvedet.	4 Thou art my King, O God: command deliverances for Jacob.
5 Te vagy az én királyom és Istenem, te küldesz segítséget Jákobnak.	5 Through thee will we push down our enemies: through thy name will we tread them under that rise up against us.
6 Általad ökleljük ellenségeinket, neveddel tiporjuk le támadóinkat.	6 For I will not trust in my bow, neither shall my sword save me.
7 Mert nem az íjamban bízom, nem a kardom hoz szabadulást nekem.	7 But thou hast saved us from our enemies, and hast put them to shame that hated us.
8 Sanyargatóinktól te mentesz meg minket, és te szégyeníted meg gyűlölőinket.	8 In God we boast all the day long, and praise thy name for ever. Selah.
9 Mindennap Istenben dicsekszünk, és a te nevedet magasztaljuk mindörökké.	9 But thou hast cast off, and put us to shame; and goest not forth with our armies.
10 De most elvetettél és szégyenben hagytál minket, nem vonultál ki seregeinkkel, ó Isten.	10 Thou makest us to turn back from the enemy: and they which hate us spoil for themselves.
11 Megfutamítottál ellenségeink előtt, és gyűlölőink fosztogatnak minket.	11 Thou hast given us like sheep appointed for meat; and hast scattered us among the heathen.
12 Vágójuhok gyanánt odaadtál minket, szétszórtál a nemzetek között.	12 Thou sellest thy people for nought, and dost not increase thy wealth by their price.
13 Népedet ár nélkül eladtad, nem lettél gazdagabb a cserével.	13 Thou makest us a reproach to our neighbours, a scorn and a derision to them that are round about us.
14 Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának, azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak.	14 Thou makest us a byword among the heathen, a shaking of the head among the people.
15 Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek, fejüket csóválgatják fölöttünk a népek.	15 My confusion is continually before me, and the shame of my face hath covered me,
16 Egész nap szemem előtt van szégyenem, s arcom gyalázata elborít engem,	16 For the voice of him that reproacheth and blasphemeth; by reason of the enemy and avenger.
17 hogy gúnyolódót és szidalmazót kell hallanom, ellenséget és üldözőt kell látnom.	17 All this is come upon us; yet have we not forgotten thee, neither have we dealt falsely in thy covenant.
18 Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.	18 Our heart is not turned back, neither have our steps declined from thy way;
19 Szívünk nem fordult el tőled, és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól,	19 Though thou hast sore broken us in the place of dragons, and covered us with the shadow of death.
20 noha kiűztél minket a sakálok helyére, és beborítottál minket a halál árnyékával.	20 If we have forgotten the name of our God, or stretched out our hands to a strange god;
21 Ha Istenünk nevét elfeledtük volna, ha más istenek felé tártuk volna kezünket,	21 Shall not God search this out? for he knoweth the secrets of the heart.
22 nemde számonkérné azt Isten? Hiszen ő ismeri a szív rejtekeit.	22 Yea, for thy sake are we killed all the day long; we are counted as sheep for the slaughter.
23 Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak, és levágásra szánt juhoknak tartanak.	23 Awake, why sleepest thou, O Lord? arise, cast us not off for ever.
24 Ébredj fel, miért alszol, Uram? Ébredj fel, ne taszíts el végleg!	24 Wherefore hidest thou thy face, and forgettest our affliction and our oppression?
25 Miért fordítod el arcodat, s felejted el ínségünket és szorongatásunkat?	25 For our soul is bowed down to the dust: our belly cleaveth unto the earth.
26 Hisz lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Kelj, Uram, segítségünkre, és irgalmadban válts meg minket!	26 Arise for our help, and redeem us for thy mercies' sake.