A zsoltárok könyve 41

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára.	1 εις το τελος εις συνεσιν τοις υιοις κορε
2 Boldog, aki a szegénynek gondját viseli! A nyomorúság napján megmenti őt az Úr.	2 ον τροπον επιποθει η ελαφος επι τας πηγας των υδατων ουτως επιποθει η ψυχη μου προς σε ο θεος
3 Az Úr megtartja őt és élteti, boldoggá teszi a földön, és nem adja át ellenségei dühének.	3 εδιψησεν η ψυχη μου προς τον θεον τον ζωντα ποτε ηξω και οφθησομαι τω προσωπω του θεου
4 Az Úr megsegíti őt fájdalmainak ágyán; Enyhülést adsz neki, valahányszor betegen fekszik.	4 εγενηθη μοι τα δακρυα μου αρτος ημερας και νυκτος εν τω λεγεσθαι μοι καθ' εκαστην ημεραν που εστιν ο θεος σου
5 Így szóltam: »Uram, kegyelmezz nekem, gyógyíts meg, bár vétettem ellened!«	5 ταυτα εμνησθην και εξεχεα επ' εμε την ψυχην μου οτι διελευσομαι εν τοπω σκηνης θαυμαστης εως του οικου του θεου εν φωνη αγαλλιασεως και εξομολογησεως ηχου εορταζοντος
6 Ellenségeim rosszat mondanak rólam: »Mikor hal meg, hogy neve is kivesszen?«,	6 ινα τι περιλυπος ει ψυχη και ινα τι συνταρασσεις με ελπισον επι τον θεον οτι εξομολογησομαι αυτω σωτηριον του προσωπου μου ο θεος μου
7 s ha eljön valaki, hogy meglátogasson, hiábavalóságot beszél; Szíve megszedi magát gonoszsággal, kimegy az utcára és kibeszéli.	7 προς εμαυτον η ψυχη μου εταραχθη δια τουτο μνησθησομαι σου εκ γης ιορδανου και ερμωνιιμ απο ορους μικρου
8 Suttog ellenem minden ellenségem, rosszat terveznek ellenem.	8 αβυσσος αβυσσον επικαλειται εις φωνην των καταρρακτων σου παντες οι μετεωρισμοι σου και τα κυματα σου επ' εμε διηλθον
9 »Átok borult rá, ha lefekszik, nem kel föl többé.«	9 ημερας εντελειται κυριος το ελεος αυτου και νυκτος ωδη παρ' εμοι προσευχη τω θεω της ζωης μου
10 Még jó barátom is, akiben reméltem, aki kenyeremet ette, felemelte sarkát ellenem.	10 ερω τω θεω αντιλημπτωρ μου ει δια τι μου επελαθου ινα τι σκυθρωπαζων πορευομαι εν τω εκθλιβειν τον εχθρον μου
11 Te azonban, Uram, légy hozzám irgalmas, állíts talpra engem, hadd fizessek meg nekik!	11 εν τω καταθλασαι τα οστα μου ωνειδισαν με οι θλιβοντες με εν τω λεγειν αυτους μοι καθ' εκαστην ημεραν που εστιν ο θεος σου
12 Abból tudom majd meg, hogy bennem kedved leled, hogy ellenségem nem örvendezik fölöttem.	12 ινα τι περιλυπος ει ψυχη και ινα τι συνταρασσεις με ελπισον επι τον θεον οτι εξομολογησομαι αυτω η σωτηρια του προσωπου μου ο θεος μου
13 Felkarolsz engem ártatlanságomért, és színed elé állítasz mindörökké.
14 Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökké. Ámen! Ámen!