A zsoltárok könyve 39

KÁLDI-NEOVULGÁTA	CATHOLIC PUBLIC DOMAIN
1 Iditun karvezetőnek. Dávid zsoltára.	1 Unto the end. A Psalm of David himself.
2 Így szóltam: »Vigyázok útjaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; féket teszek számra, míg a bűnös szemben áll velem.«	2 I have waited expectantly for the Lord, and he was attentive to me.
3 Elnémultam, megalázkodtam, hallgattam minden vigasztalás nélkül, és fájdalmam megújult.	3 And he heard my prayers and he led me out of the pit of misery and the quagmire. And he stationed my feet upon a rock, and he directed my steps.
4 Szívem csak izzott bensőmben, amíg elmélkedtem, tűz égette lelkem.	4 And he sent a new canticle into my mouth, a song to our God. Many will see, and they will fear; and they will hope in the Lord.
5 Nyelvem szólásra indult: »Add tudtomra, Uram, végemet, és napjaim számát, hadd tudjam, milyen rövid az életem!«	5 Blessed is the man whose hope is in the name of the Lord, and who has no respect for vanities and absurd falsehoods.
6 Íme napjaimat arasznyivá tetted, s létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony csak hiábavalóság minden élő ember.	6 You have accomplished your many wonders, O Lord my God, and there is no one similar to you in your thoughts. I have announced and I have spoken: they are multiplied beyond number.
7 Bizony mint az árnyék, elmúlik az ember, bizony hiába is fáradozik; Halmozza a kincset és nem tudja, ki gyűjti majd be azt.	7 Sacrifice and oblation, you did not want. But you have perfected ears for me. Holocaust and sin offering, you did not require.
8 Nos hát, miben reménykedjem Uram? Csak benned van reménységem.	8 Then I said, “Behold, I draw near.” At the head of the book, it has been written of me:
9 Ragadj ki engem minden gonoszságomból, ne tégy ki az esztelenek gyalázatának.	9 that I should do your will. My God, I have willed it. And your law is in the midst of my heart.
10 Elnémulok, nem nyitom ki számat, mert te tetted ezt velem.	10 I have announced your justice in a great Church: behold, I will not restrain my lips. O Lord, you have known it.
11 Vedd le rólam csapásaidat, mert elpusztulok kezed ütései alatt.	11 I have not concealed your justice within my heart. I have spoken your truth and your salvation. I have not concealed your mercy and your truth from a great assembly.
12 Gonoszságáért fenyítéseiddel bünteted az embert; s kezed alatt pókhálóként elenyészik élete. Bizony, hiábavaló minden ember!	12 O Lord, do not take your tender mercies far from me. Your mercy and your truth ever sustain me.
13 Hallgasd meg, Uram, könyörgésemet, fogadd füledbe esdeklésemet. Ne hagyd válasz nélkül könnyeimet, hisz vándor vagyok én tenálad és zsellér, mint atyáim mindnyájan.	13 For evils without number have surrounded me. My iniquities have taken hold of me, and I was not able to see. They have been multiplied beyond the hairs of my head. And my heart has forsaken me.
14 Fordítsd el rólam haragod, hogy enyhülést leljek, mielőtt eltávoznék, hogy ne legyek többé!	14 Be pleased, O Lord, to rescue me. Look down, O Lord, to help me.
	15 Let them together be confounded and awed, who seek after my soul to steal it away. Let them be turned back and be in awe, who wish evils upon me.
	16 Let them bear their confusion all at once, who say to me, “Well, well.”
	17 Let all who seek you exult and rejoice over you. And let those who love your salvation always say, “May the Lord be magnified.”
	18 But I am a beggar and poor. The Lord has been concerned about me. You are my helper and my protector. My God, do not delay.