A zsoltárok könyve 2

¹ Miért dühöngenek a nemzetek, terveznek hiúságokat a népek?

² Fölkelnek a föld királyai, egybegyűlnek mind a fejedelmek az Úr ellen, s az ő Fölkentje ellen:

³ »Szakítsuk széjjel láncukat, igájukat rázzuk le magunkról!«

⁴ A mennyekben lakó kineveti őket, az Úr kigúnyolja őket.

⁵ Haragjában így szól majd hozzájuk, bosszúságában szétzavarja őket:

⁶ »Fölkentem királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!«

⁷ Hirdetem az Úr rendeletét. Mert így szólt hozzám az Úr: »Fiam vagy te, a mai napon nemzettelek téged.

⁸ Kérd tőlem, és odaadom neked a nemzeteket örökségedül, s osztályrészedül a föld határait.

⁹ Kormányozd őket vasvesszővel, cserépedényként törd össze őket.«

¹⁰ Nos hát, királyok, okuljatok, tanuljatok, ti földi bírák!

¹¹ Szolgáljátok az Urat félelemmel, ujjongjatok előtte remegve.

¹² Tanuljatok fegyelmet, hogy fel ne gerjedjen az Úr haragja, s az igaz útról el ne vesszetek, amikor haragja hirtelen fellobban. Boldogok mindazok, akik benne bíznak!