A zsoltárok könyve 142

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Maszkíl Dávidtól, amikor a barlangban volt. Imádság.	1 Maszkíl Dávidtól, amikor a barlangban volt. Imádság.
2 Szavammal az Úrhoz kiáltok, szavammal az Úrhoz könyörgök.	2 Szavammal az Úrhoz kiáltok, szavammal az Úrhoz könyörgök.
3 Színe elé öntöm imádságomat, nyomorúságomat feltárom előtte.	3 Színe elé öntöm imádságomat, nyomorúságomat feltárom előtte.
4 Ha lelkem elcsügged bennem, te ismered ösvényeimet. Azon az úton, amelyen járok, titkon tőrt vetettek nekem.	4 Ha lelkem elcsügged bennem, te ismered ösvényeimet. Azon az úton, amelyen járok, titkon tőrt vetettek nekem.
5 Fürkészve tekintek jobbra, de nincs, aki észrevenne! Nincs számomra menedék, nem akad, aki életemmel törődne.	5 Fürkészve tekintek jobbra, de nincs, aki észrevenne! Nincs számomra menedék, nem akad, aki életemmel törődne.
6 Hozzád kiáltok, Uram, Mondom: »Te vagy az én bizodalmam, osztályrészem az élők földjén.	6 Hozzád kiáltok, Uram, Mondom: »Te vagy az én bizodalmam, osztályrészem az élők földjén.
7 Méltasd figyelemre könyörgésemet, mert nagyon megaláztak engem. Szabadíts meg üldözőimtől, mert erősebbek nálam.	7 Méltasd figyelemre könyörgésemet, mert nagyon megaláztak engem. Szabadíts meg üldözőimtől, mert erősebbek nálam.
8 Vezess ki a börtönből, hogy dicsérjem nevedet; Körülvesznek majd az igazak, Amikor jót teszel velem.«	8 Vezess ki a börtönből, hogy dicsérjem nevedet; Körülvesznek majd az igazak, Amikor jót teszel velem.«