A zsoltárok könyve 130

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 Zarándok-ének. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!	1 Canto de peregrinación. Desde lo más profundo te invoco, Señor,
2 Uram, hallgasd meg szavamat! Legyen füled figyelmes hangos esedezésemre.	2 ¡Señor, oye mi voz! Estén tus oídos atentos al clamor de mi plegaria.
3 Uram, ha a vétkeket számon tartod, Uram, ki állhat meg előtted?	3 Si tienes en cuenta las culpas, Señor, ¿quién podrá subsistir?
4 Hiszen tenálad a bocsánat, hogy féljünk téged.	4 Pero en ti se encuentra el perdón, para que seas temido.
5 Benned bízom, Uram. Lelkem bízik az ő szavában; várja	5 Mi alma espera en el Señor, y yo confío en su palabra.
6 lelkem az Urat, jobban, mint az őr a hajnalt. Jobban, mint az őr a hajnalt,	6 Mi alma espera al Señor, más que el centinela la aurora. Como el centinela espera la aurora,
7 várja Izrael az Urat, mert az Úrnál van az irgalom, és bőséges nála a szabadítás.	7 espere Israel al Señor, porque en él se encuentra la misericordia y la redención en abundancia:
8 Ő megszabadítja Izraelt minden gonoszságától.	8 él redimirá a Israel de todos sus pecados.